A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
35 a tojás. Tojás, tojás. Dinnye, dinnye.- De énmégkicsi korukban a szártövén belevéstem az S. J. betűket, ahogy nőtt a dinnye, megikrásodtak. Arról megismerem.- Megismeri, ha megtalálja, - vágta oda a gépész ispán.- Legjobb lesz jelenteni a csendőrségnek, vélte valaki.- Vagy menjen be valaki a városba a piacra, hátha ott meglátja. •. Míg így tanakodtak, a lőcsfalvi pap csak gondolkozott. Egyszerre csak azt mondja: Nekem az a véleményem, hogy akárki tette, a magjáért tette. Szerencsétlenségre, Máhr testvér olyan propagandát csinált új felfedezésével, hogy valakinek jó ötlete támadt. Én nem gondolom, hogy rövidesen nyomra akadnak. Talán idővel, mikor elkezdenek a környéken dinnyét termelni... Ezzel ott is hagyta a tanakodó társaságot. Gondolta magában, hogy ez nem az ő ügye. Törje rajta a fejét az apátság. Közben, mint később hallotta, Máhr ispán bekocsizott a városba, de üres kézzel jött viszsa. A csendőrség is kijött. Jegyzőkönyveztek, nyomoztak, de nem sokra mentek. Máhr ispán, mintha sétálni menne, bejárta egész Lőcsfalvát, s néhány közelebbi filiálistis, vizsgálgatta a szemétdombokat, házaktáját, ahova ki szokták dobni a szemetet, de nyoma ott sem akadt. Szerencsére, maradt még diny- nye bővens így az új válfaj jövője biztosítva volt. Az izgalom lassan elült és lassan meg is feledkeztek róla. Csak a lőcsfalvi pap tartotta evidenciában. Mivel megvolt a maga elmélete az egész dologról, várta a jövő esztendei dinnyeérés idejét. De nem is kellett megvárni a dinnyeérést. Egy szép május közepi napon Almáson járt, s mivel a Bükkhegy felől közeledett a faluhoz, útja egy darabon szántóföldek közt vezetett. S mit láttak szemei? Egy jó negyedholdnyi dinnyeföldet. Rögtön feltűnt neki, mert hiszen errefelé negyed holdon senki sem termelt eddig dinnyét. Nem tudta kié lehet a föld. Szétnézett, de a közelben senkit sem látott a határban. De a falu alatt valaki dolgozgatott a földjén. Kajóné kapálta a babot. Köszöntötték egymást s kérdi a pap, kinek a földje az ott, - mutatott botjával a dinnyeföld irányába.- A Bíróéké, - Főúr kérem.- Szép föld, jó karban tartják, adta okát érdeklődésének.- Hát szorgalmas népek azok. No jó munkát, Kajóné lelkem.
