A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
36 Benn a faluban, aztán elsétált a Bíróék portája felé. A legény fiú épp a kerítést javítgatta.- Odabenn van édesapád? - kérdi a pap.- Nincs a’. Kiment az erdőre valaminek!- Te Miklós, nektek van dinnyétek a határban?- Van ám!- De hiszen tudod, hogy a dinnye erre nem igen fizetős. Nem érik az be!- Tudom. De ez be fog érni. Apám kapta a magot. Ez olyan fajta.- Kitől kapta, hátha én is ültetnék belőle?- Hát a Váradi Viktortul, Gémesfáról. Többeknek adott el belőle. Drága igaz. Egy mag ötven fillér.- Egész jó kis üzlet, - gondolta alőcsfalvi pap magában, ahogy tovább ballagott. Hány mag is lehet egy dinnyében? A csuda tudja. Próbált elképzelni maga előtt egy szép vérvörös dinnyekaréjt. Biztos lehet egy olyan nagy dinnyében párszáz, hanem ezer. Húsz diny- nyében mondjuk csak tízezer mag. Huj, az árgyélusát, az ötezer forint, ha mind el tudja adni. De adja el csak a felét, akkor is 2500 forint. No ennek a körmire nézünk! Egyik napon aztán átsétált Gémesfára, ez volt a legmesszebbi filiáléja. Ott fut el a Zalapatak a kertek alatt. Annak a partján vette útját a kicsi falu felé. Közben Váradi Viktor járt a fejében. Szinte hihetetlen. Egyik legderekabb kisgazdája a falunak. Tanult, okos. Aranykalászos gazda. Papi szemmel nézve jobban hibáztatta a Máhr ispánt, mint Váradit. Egy ilyen embernek ilyen mezőgazdasági vagy kertészeti újdonság nagyobb kísértés lehet, mint kutyának a kolbász. Közben odaért Váradiék kertje alá. Szép nagy kert volt. Olyan bolgár-kertészet féle. Volt víz bőven, a patak ott fut el alatta. S tényleg rögtön meglátta a dinnye-fészkeket. De nem ment be a portára, menta patak partján s Gémesfán csaknem mindenkinek volt ültetve dinnyéje. Mostaztán őkerült bajba. Első emberi ösztöne szerint szerette volna a számonkérést. A második emberi ösztöne szerint meg eldicsekedni a nagyeszű apátság előtt, hogy íme, neki volt igaza. Ugyhogynagy harcot kellett megharcolni saját magával, hogy a józan ész és pásztori okosság győzedelmeskedjék benne. Bár Váradi Viktort nem sajnálta, hogyha fizet oktalan lépéséért, mert lopás, az lopás, akárhogy magyarázzuk is. De jó hírnevét nem veheti az egész családnak. Ott a felesége. Áldott jó lélek. A
