A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
29 sük, mert különben meghalunk. Mondá a kígyó az asszonynak: Dehogy is haltok meg! Tudta az Isten, hogy amely napon esztek róla, megnyílnak szemeitek, olyanok lesztek, mint az Isten, jót és gonoszt tudók. Látá tehát az asszony, hogy a fa evésre jó és szemre szép és tekintetre gyönyörű; vett gyümölcséből, evék és férjének is ada belőle és az is evék. S mind a kettőnek megnyílónak szemei s mikor észreve vék, hogy mezítelenek fügefa leveleket fűztek egybe és kötényt csináltak maguknak. És mikor hallák az Ur Isten szavát, ki a paradicsomban járt a délutáni szellő fúvósában, elrejtőzött Adám és felesége Isten sz me elől a paradicsom fái között. És szólító Isten Adá- mot és mondá neki; Adám, hol vagy? Ez feleié: Hallván a te szavadat a paradicsomban, megijedtem mivelhogy mezítelen vagyok és elbújtam. Mondá neki; Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Bizonyára ettél a fáról, melyről megparancsoltam, hogy ne egyél! S mondá Adám: Az asszony, akit társamul adtál, adott a fáról és ettem. És mondá az Ur Isten a kígyónak: Mivel ezt cselekedted, átkozott vagy a föld minden állata és vadja között, hasadon fogsz csúszni és földet eszel életed valamennyi napján. Ellenkezést vetek közötted és az asszony ivadéka között; ez megrontja fejedet és te sarka után le- selkedel. Az asszonynak is mondá: megsokasítom gyötrelmeidet és foganásaidat; fájdalommal szülsz gyermekeket és férjednek hatalma alatt leszel s ő uralkodni fog rajtad. Adómnak pedig mondotta: mivelhogy hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról, melyről megparancsoltam, hogy ne egyél; átkozott lesz a föld munkád nyomán, fáradsággal eszel abból egész életeden át. Töviseket és bojtorjánt terem neked, és a föld veteményeit eszed. Arcod verejtékével eszed kenyeredet, míjglen visszatérsz a földbe, amelyből vétettél, mert por vagy és porrá leszel... ... és mondá; íme, Adám olyan lett, mint egy közülünk, jót és gonoszt tudó; nehogy kinyújtsa kezét és az élet fájáról is egyék és örökké éljen;-----kiűzé őt az Ur Isten a gyönyörűség paradicsomából, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. És kiűzé Ádámot, s a gyönyörűség paradicsoma elé kétélű, tüzes kardú kerubokatállíta az élet fájához vezető út őrzésére... (Gén. 2-3.) Eddig a Biblia. A lényeg nem a kerten van és nem is azon, hogy volt-e ilyen kert és ha igen, hol volt a paradicsom. Ezekcsakképek. A dolog veleje abban keresendő, hogy mit is akar tanítani a Szentírás ezzel a színes-ízes elbeszéléssel. Mindenekfelett azt, hogy kezdetben másként volt minden; mint most. Azután afelől sem hagy kétséget, hogy ősszüleink eljátszották T
