A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

16

Szabó Ferenc, S.J.

A VALLÁS EREDETE

Ha valaki figyelemmel kíséri az otthoni folyóiratok vallásellenes cikkeit, megállapíthatja, hogy a marxista valláskritika "taktikát" változtatott. Ma már kevesebb a primitív, propaganda-ízű vallás-ellenes támadás, mint pl. az ötvenes években. Ezt az egyik marxista ideológus, Tordai Zádor is kiemeli:

"Ma már meglehetősen ritkán találkozunk olyan - egy évtizeddel ezelőtt még igen gyakran olvasható - művekkel, amelyek primitívségük, vulgarizáló jellegük és mindent összemosó ál-elvsze- rűségük következtében sokkal inkább elriasztottak, mintsem meggyőztek. Ez a fajta, naív antiklerikalizmusra épülő irodalom tulajdonképpen csak azokra tudott hatni, akik az egyháztól már eltávolodtak, a még hívőkre azonban nem... " ("Teilhard de Chardin és a katolikus ideológia válsága", Magyar Filozófiai Szemle, 1962/2, 292).

Persze, lényeges változás nincs az ateista propagandában. Annak a "primitív antiklerikalizmusnak" a nyomait erősen érzi az ember, ha pl. a Világosságé, ateista folyóirat cikkeit olvassa. S ha már közelebbről is követik az otthoni marxisták az Egyházban végbemenő változásokat (sokat írnak pl. a Zsinatról, a Teilhard körül folyó vitákról, stb.), ha ma már nemcsak ,!koegzisztenciáról", hanem a hívő keresztényekkel folytatandó "párbeszédről" is gyakran szó esik, az érvelés és a cél marad a régi: a vallás "elidegeníti" az embert és ezért a "felvilágosító" munkának feladata az, hogy megszabadítsa a hívőket e káros illúziótól. Lukács József a marxista valláskritika mai problémáiról írva kitér a párbeszéd kérdésére is, de nem felejti el megjegyezni:

"A marxizmus mint ateizmus természetesen kibékíthetetlenül szemben áll a vallással... S ha mi a jószándékű hívőkkel vitázunk, akkor... (ezt azért tesszük, hogy) az ember nyomorúsága, elesettsége, magányossága elleni tiltakozás ne a természet