A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
15 vek fölfogása szerint; az az alkalom, amikor az egybegyűlt hívekhez szól az Isten, és a hívek nagy együttessége is szól teremtő, megváltó, megszentelő Istenéhez! Az egyházi év A tervszerű liturgiái képzés eljelentősége. sősorban tehát arra fogj a fokozatosan elvezetni a híveket, hogy a szentmisén ne csupán mint néma szemlélők, hanem mint áh itató s, öntudatos "létrehozók" vegyenek részt; mivel minden hívő akereszt- ség által bizonyos fokig részesül Krisztus papi küldetésében is, gyakorolják a papi méltóságban való részesedést a legszentebb áldozatnak és önmaguknak fölajánlása által. Ha ezt elérjük, akkor a vasárnapi szentmise Jézus Krisztus húsvéti titkának örökös megújítása lesz számunkra! Magától értetődik, hogy arra is rá kell segíteni a híveket, hogy az "egyházi év" értelmét és jelentőségét fölértsék és egy-egy ilyen liturgiái év keretében mintegy átéljék Krisztus egész titkát. Emberfölötti feladat? A hívek tervszerű és alapos liturgiái képzésével kapcsolatban önkéntelenül is ez a kérdés tolul föl lelkűnkben: "Nem fog ez ember- fölötti teljesítményt kívánni az amúgy is annyira megterhelt lelki- pásztoroktól?" Ha a hívek ki vánj ák, hogy - a zsinat fönséges terveihez híven - mielőbb tevékeny közreműködéssel tegyék azzá istentiszteleteinket, amiknek lenniük kell, akkor a lelkipásztorokra nem fog lehetetlenül nehéz föladat háramlani. Ám a hívek ké s z s égé jó- részt a nekik juttatott kegyelmek gyümölcse lesz. Szentséges Atyánk bárkinél is inkább tudatában van ennek. Azért kéri minden engedelmeslelkű gyermekét arra, hogy ebben a hónapban, vele együtt, azért a kegyelemért ostromoljuk Istent, hogy tegye minél fogékonyabbá a hívek lelkületét a "liturgiái képzés" sikere érdekében. "A keresztények újraegyesülése csakis az igazságban jöhet létre. A hozzá vezető utat azonban a szeretet kövezi ki és lépésről- lépésre teszi meg. A hit és a szeretet természetesen nem jelent két vagylagosságot. Sőt inkább azt mondhatnánk, hogy a hitben való újraegyesülés • amennyire az emberi közreműködés itt szóba jön - nem a teológusok, hanem a szentek műve lesz.” (Oskar Bauhofer)
