A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
14 alábbis gyakorlati álláspontból kell kinevelniük, amely szerint az egyház nyilvános és hivatalos Isten-tisztelete csupán bizonyos szertar- tásokkülső végrehajtásában áll, amelyen a hívek pusztán "jelenvannak", hogy türelmesen kivárják a szent cselekmény végét, vagy pedig közben a saját, kedvelt imádságaikat mondják el. A liturgiái megnevelés útján a lelkipásztorok arra fogják rávezetni híveiket, hogy a liturgiái cselekményekből tevékenyen vegyék ki a maguk részét. Mégpedig azért, mert így Istennek tökéletes értékű imádást nyújthatnak, ők maguk pedig sehonnan annyi keresztény szellemet nem meríthetnek, mint a tudatosan végzett liturgiából ! A liturgiái megnevelésnek az a végső célja, hogy minden egyes hívőt Krisztus titokzatos testének - a tétlen és passzív lelkűiét helyében - önüidatos, eleven és tevékeny tagjává alakítsa át; vagyis elsegítse a hívőket arra, hogy személy szerint, tudatösan és lelkesen adják hozzá a maguk közreműködését ahhoz a titokzatos, csodálatosan szép és mindennél hatékonyabb liturgiái tevékenységhez, amelynek révén itt a földi zarándoklásunk alatt Teremtőnknek megadhatják az Ót megillető tiszteletet és közbenjárhatnak Nála az egész világért! Kö zö ssé g i szellem. Minél inkább magunkévá tesszük a zsinat által oly eszményien kidolgozott tanítást a liturgia igazi mibenlétéről, annál inkább ki fog alakulni bennünk a közösségi lelkűiét; egy nagy közösséget, keresztény családot alkotunk; akik - főleg a vasárnapi szentmise által - közösben akarjuk fölajánlani Krisztus üdvözítő áldozatát, amelyet általunk, velünk és értünk jelenít meg számunkra az oltáron. Ilyen közösségi áldozat és imádás föltétlenül jobban elsegít minket a kölcsönös szeretet és testvéri összetartás lelkületére, mintsem a magánosán végzett imádság, a tisztán "személyi" ájtatosságok. A hívek vasárnaponként nem azért jönnek majd a templomba, hogy "eleget tegyenek a misehallgatás kötelezettségének", sem azért, hogy "kielégítsék személyes vallásos igényeiket", hanem igenis azért, hogy a többi hívővel együtt azt a természetfölötti közösséget, kegyelmi családot alkossák, amelynek közepén ott áll Krisztus, hogy Vele együtt mutassák be a legszentebb áldozatot a mennyei Atyának és Krisztus áldozatával egyesülve önmagukat is fölajánlják áldozatul. Az "ige liturgiája" alatt pedig figyelmesen és tisztelettel hallgatják majd Isten szavát, aki a Szentírás és a pap szavai útján szól a lelkükhöz. A szentmise a hétnek azzá a legjelentősebb eseményévé lesz majd, ami volt a kereszténység első századaiban az akkori hí
