A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

ALI MANOS IMASZÁNÜIK

13

i£«|>ié$e —

Lelki megújhodás A II. Vatikáni Zsinat azt tűzte ki

a liturgia által. legfőbb céljául, hogy a keresztény életet minél nagyobb mértékben megújítsa, elmélyítse a hívekben. Éppen ezért a nyilvános istentiszteleti cselekményeket is felülvizsgálta és hozzáalkalmazta korunk szükségleteihez.

Az egyház nyilvános istentiszteleti cselekményeit és az azokat szabályzó gyakorlati előírásokat szoktuk "liturgia" szóval egybefoglalni. Az egyház főrendeltetése, hogy Krisztus megváltói munkásságát közvetítse és folytassa az emberiség javára. Ezt a föladatot főleg a legszentebb áldozat és a szentségek útján gyakorolja. Mind a szentmisében, mind a szentségekben Krisztus van jelen és Krisztus működik; valójában Ő keresztel, Ő az áldozat bemutatója, Ő prédikál. Éppen ezért minden liturgiái cselekmény Krisztusnak, mint a legfőbb papnak és az egyháznak együttes cselekménye. Nyilvánvaló, hogy a liturgia teljes értékű hatékonyságához mulaszthatatlanul szükséges az, hogy a hívek kellő lelki fölkészültséggel vegyék ki részü- ketbelőle, értsék a mivoltát valamint saját szerepüket, és tudatosan működjenek közre a kegyelemmel. A lelkipásztoroknak kell arról gondoskodniuk, hogy a hívek csakúgy an tudatosan, tevékenyen, és gyümölcsözően vegyenek részt az istentiszteleti cselekményeken. Ebből viszont az következik, hogy a lelkipásztoroknak megfelelő liturgiái képzést kell adniuk híveiknek.

A I e I k i ség új i s ko I á j a. Joggal mondhatjuk, hogy a zsinat,

éppen a liturgiával kapcsolatos gyönyörű tanításaival és gyakorlati újításával a lelkiségnek egy egészen új iskoláját nyitotta meg a hívek számára. A zsinat azt kívánja ugyanis, hogy valamennyien mélyebben hatoljunk bele az egyház nyilvános istentiszteleti cselekményeinek elragadó értelmébe, közösségi jellegébe és elsőrendű természetfölötti értékébe. A lelkek pásztorainak a híveket elsősorban abból a téves fölfogásból, vagy leg-