A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
12 Hogyan apostolkodjék a világi hívő a plébániai életben, a családban, az ifjúság körében, szociális környezetében, hogy egységesítsék országos és nemzetközi viszonylatban a világiak apostoli munkáját - ezekre a kérdésekre válaszol a zsinat rendelete harm ad ik fejezetében. A fejezet megnyitó paragrafusában a zsinat újbólmeg- állapítja, hogy a világi híveknek mind az egyházban, mind a világban apostolkodniukkell. Mindkét területen sokféle a feladat. A zsinat itt csak a legkiemelkedőbbeket sorolja fel. Hangsúlyozza egyben, hogy az apostolkodás bizonyos területein igen fontos, hogy az apostoli munkát nők végezzék. A zsinat először az egyházi közösségben való apostolkodásról szól. A világi hívek, Jézus Krisztus papi, prófétai és királyi funkciójából részesülve, kapcsolódnak az egyház életébe és apostoli tevékenységébe. Munkájuk annyira szükséges az egyházi közösségben, hogy nélküle a lelkipásztorok munkáját eredmény nem kísérheti. Bekapcsolódnak a liturgiába, a közösség apostoli müveibe, segítik a papságot,az Isten szavának a hirdetésében, hittant tanítanak, tapasztalataikkal eredményesebbé teszik a lelkek gondozását, az egyház javait kezelik. A plébánia keretében folyik ez a munka és a világi apostolok az egyházmegyei munkákat is vállalják. De a világi apostolok érdeklődésének a köre az egyházmegye határain is túl terjed. A város és a vidék szükségein is segíteni akarnak. Tudják, hogy ma már egyetlen kategória sem független a másiktól, tehát apostoli tevékenységük, ha kell, országos, sőt nemzetközi méretekben folyik. A zsinat sürgeti, hogy a világi apostolok között legyenek olyan szakemberek, akik világviszonylatban is hajlandók dolgozni és arra is vállalkoznak, hogy az egyház hithirdetői tevékenységét személyes munkájukkal segítik. (Folytatjuk) VENDÉGSÉG Kenyeret viszünk tarsolyunkban, rácsorgatjuk az erdők mézét, asztalt terítünk rossz kunyhókban s vendégünk lesz a sápadt Éhség. Rongyok penészes szaga érzik: félénk szemek, szegények várnak; az asztalnál ott ül az Úr is s a szent sebekből illat árad. Virágh Andor S.J. verse A piros alkony lassan szürkül. Asztalnál ülünk, mint testvérek, mécsest gyújtunk, ők énekelnek: "Az Úr eljött hozzánk vendégnek".
