A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
10 az igazi világi apostol nem elégszik meg avval, hogy csak élet példájával vonzza az embereket, minden módon arra törekszik, hogy hívőnek hitetlennek Krisztust hirdesse. Korunkban új problémák mutatkoznak, sok súlyos tévedés okoz károkat a vallásban és az erkölcsi rendben, zavarja meg a társadalom nyugalmát. Ezért a zsinat arra buzdít minden világi hívőt, hogy terjesszék, védjék az evangéliumon alapuló világnézet elveit, igyekezzenek is ezeket az elveket a korproblémák megoldása alkalmával érvényre juttatni. A fejezet második részében a zsinat azt fejti ki, hogy mit ért evilági életünkkeresztény átalakításán. Az Isten szándéka szerint az embernek földi életét is egyre tökéletesebbé kell tennie. Minden, ami földi, evilági életünkhöz tartozik - az egyén és a család lététbiztosító anyagi feltételek, a művelődés, a gazdasági élet, a művészet, a különböző hivatások és foglalkozások, politikai intézmények, nemzetközi kapcsolatok - mindez evilági életünk tökéletesedését kell, hogy szolgálja. Mindezek a dolgok, tekintsük ezeket önmagukban, vagy evilági valóságunk egészében, a teremtő Isten keze- nyomát viselik, tehát objektív érték van bennük. De ehhez az értékhez még egy sajátos értékmozzanat is járul azáltal, hogy ezek a dolgok az embert segítik, vele szoros kapcsolatba kerülnek. Továbbá értéküket még az is növeli, hogy az Isten mindent, legyen szó természetfeletti vagy természetes értékről, Krisztusban akar egyesíteni. Az anyagi dolgoknak ez a természetfeletti jellege, nem fosztja meg őket evilági finalitásuktól. Evilági értékrendünk autonómiája nem szenved sérelmet. Ellenkezőlegcsak tökéletesebb lesz. Az anyagi világot így becsüli a kereszténység. Sajnos, a történelem folyamán az anyagi világ értékeinek a használatát az ember eredeti bűne következtében súlyos bűnökkel szennyezte be. Értelme elhomályosult, így mind az Istent, mind saját magát, mindaz erkölcsi törvényeket tekintve, sokféle tévedésbe esett. Az erkölcsök megromlottak, az emberi intézmények kóros átalakuláson mentek keresztül. Gyakran az ember személyi méltóságát is lefokozták. Napjainkban sokan a haladásra esküdve, bálványozzák az evilági értékeket, így már nem urai, hanem rabszolgái ezeknek. Az egyház küldetése arra is szól, hogy evilági életünk értékrendjét az Isten eredeti tervei szerint Krisztusban és Krisztus által helyreállítsa. A lelkipásztorok kötelessége, hogy a teremtett világ végső célját megmagyarázzák és segítsék is az embereket arra, hogy e világ javaival az evangélium szellemében éljenek. De evilági életrendünk megújítása, mint feladat, első helyen a világi hívekre hárul. Az evangélium fényétől, az egyház útmutatásától és a keresztény szeretettől vezetve kell a külde
