A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
46 azt, ami kellett. Ezzel aztán úgy meggyúlöltették magukat, hogy most, hetven év után sincs húsz kilométeres körzetben egyetlen keresztény sem. A híres faluba érve érdekelt minden, ami szemem elé került. Itt a kommunisták nem tudtak gyökeret verni. Szervezetüket ugyan ráerőltették a falura, de ez csak névleges siker volt. A vörös katonák voltak a legszolgálatrakészebbek és legudvariasabb emberek, lévén falubeli keresztények. A plébánián - tekintettel a nyári szünidőre - a shienshieni filozófia spanyol tanárára akadtam. Szobája betegkezelővé vedlett át. Mintha elfelejtette volna, hogy a szellem szolgálata a mestersége, reggeltől estig sebekkel bajlódott. Az eredményt büszkén mutatta a nép hálás arcán és a hatalmas görögdinnyéken, amivel meglepték. Hogyha már fizetniük nem kell, valamivel viszonozzák gondoskodását. A görögdinnyéken is operációt végeztünk ebéd és vacsora időben. Vacsora után kiültünk a kertbe. A falu férfi és gyereknépe, már a ráérősebbek, beszállingóztak a kertbe. Padokat hoztak elő, a földre guggoltak. Volt aki kovával szikrát pattantott és kis vasfejú pipájából pöffentett néhányat, míg a csipetnyi dohány tartott; volt aki csészéje fölé hajolva evőpálcával szájába igazította a hosszútésztátés szürcsölve szívta magába. Öten-hatan vacsoráztak így, öten-hatan pipáltak, a gyerekek bámultak, hancuroztak, az idősebbek mozdulatlanul ültek, vagy ha beszéltek, nagy lendülettel hanglejtéseztek. Kellemes volt ez az összejövetel, de nekem a dolgomra kellett térnem.- Holnap megyek Tsei Chienbe és kísérő kellene, - mondtam, miután nagyjából megismerkedtem velük. Ki kísérne el? Senki sem felelt. Az emberek pipájuk kupakját verték a sarkukhoz, evőpálcikájukat nyalták, vagy a csillagokra bámultak.- Ha senki sem tudna jönni, magam megyek. A járást ugyan nem tudom... /- En megyek! Mindenki odanézett és jóleső megkönnyebbüléssel mosolygott. Kicsit kopott, ötvenentúli, borostásképú ember ült az egyik pad sarkán.- I go with you, Father - hallottam angolul a pad felől egész jó kiejtéssel. Az ember felállt, odajött mellém.-Atya, ha esetleg nem tudnád: Tsei Chien vidékén több, mint nyolc éve vörös uralom van. A Sa Ho folyón még a japánok sem mertek átmenni, mert nem elég egy nap világossága a háborúskodásra és jaj lett volna nekik, ha az éjszaka sötétje ottéri őket. Ha nem tudnád,
