A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-07-01 / 7. szám

46

kel tömik ki, így dugják a kemencébe. Ott is látni aztán minden utcasarkon, testre szabott vitrinben kínálja ropogós bőrét, gyenge illatos húsát, hogy a frascati-i bor se érezze egészen idegenbe magát, amikor az amerikai vagy német zarándok torkán a pápai kihallgatás után, leszalad. Mert hol is lehetne egy ilyen kihallgatással igazolt kirándulást máshol befejezni, mint valamelyik kiskocsmában és mi mást ihatna az ember, mint frascati-i bort? Ez a rendkívül eleven városka a maga állandóan nyüzsgő korzójával Rómából annyira jól látható, hogy az útjain fölfelé kanyargó autók reflektorcsóváinak mozgása szerint tudja az ember 20 kilométerről is, hogy a kocsi most ér az Aldobrandini villa elé, most halad el a Rufinella alatt, vagy szalad be a Villa Mondragone ciprusai közé.

Frascati a reneszánsz villák múzeuma. A fenyvesek és lombos erdők sűrűjéből így villognak elő sárga, piros, narancs színeikkel, mintha zöld bársonyra csillogó ékköveket szórt volna valaki. Mindegyik villának megvan a maga története, érdekessége. Mindegyiken megtalálni a címert, vagy a címer motívumait, és itt vagy ott homlokzaton vagy kapu fölött, vagy egy kerti 'ballusztrád vizesésének a párkányán, vagy valamelyik freskókkal díszített terem lebegő angyala kezében a pápai koronát a két kulccsal.

Amikor azt a szót halljuk, hogy "villa", ne gondoljunk valami szerény vidéki lakra, nem is kertes családi házra. Három-négy emeletes paloták ezek a villák, hatalmas falakkal, termekkel, beosztásuk ugyanaz, mint a római paloták beosztása. Egy-egy család városi palotája és vidéki villája között a különbség csak az volt, hogy az egyik a városban emelkedett, a másik pedig kint a zöldben hatalmas park közepén. Az egyiket elsőrangú művészekkel díszíttette a gazda, a másikon pedig az egészen még be nem érkezett nagyságok tudását tapogatta ki. Ilyen palota-villának számít Mondragone is. Erkélyeiről nemcsak Rómáig, hanem a tengerig is el lehet látni. Évszázados fényői közül úgy emelkedik ki mintha erődítmény volna. Folyosóin a szénásszekér is megfordulhat és dísztermébe egy kisebb magyar templomot be lehetne állítani. Ebben az átlagos palotaméreteket is meghaladóan magas teremben szerény márványtábla tudatja az utókorral, hogy XIII. Gergely pápa itt írta alá 1582. febr. 24-én Die sexto Kalendas Martii, a naptárreformot elrendelő bulláját.

A villa parkjának egyik elegáns reneszánsz kapuján ezt olvassuk: Villa Burghesia, az épületen magán a Borghese család címerének a sasmadara látható, de nem egyedül, mert a sárkánykígyóval kötött barátságot. A sárkány a "drago" XIII. Gergely családjának