A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
47 volt címerállata. A villát Altemps bíboros építtette, mert barátja és ura XIII. Gergely egyik kirándulásán nagyon kellemesnek és vonzónak találta a vidéket. A pápa tiszteletére a bíboros Sárkányhegynek nevezte el a helyet és a két jóbarát annyiszor volt együtt a villában, hogy a végén szinte már nem is tudták, hogy ki tulajdonképpen a villa tulajdonosa. Mintha a pápa is elfelejtette volna. A bíboros tapintatosan figyelmeztette pápabarátját, bezáratta a kaput és a kulcsot elvitte magával; két napig a kulcsnak nyoma veszett, aztán újra előkerült és a két barát ismét a Mondragone villában tárgyalta meg a világ folyását. XIII. Gergely, aki a jogász tógáját cserélte föl negyvenéves korában a reverendára, azonnal megértette, hogy Altemps bíboros az elévülést akarja megakadályozni. Ugye különös idők voltak ezek? Egy fiatal bíboros, amolyan kisebb királyi várat emeltetett,, hogy öreg barátjának kedvében járjon, aztán meg becsapja barátja előtt akaput, hogy annak túl nagy kedve ne támadjon a palota államosítására. De az ilyen incidensek nem zavarták a reneszánsz főurak barátságát. A pápát is, meg bíboros barátját is egyetlenegy eszme hajtotta. Megvalósítani a trienti zsinat reformjait, Altemps bíboros is jelen volt a zsinaton, mégpedig mint pápai követ, XIII. Gergely még mint püspök Simonetta bíboroskövet kísérőjeként segítette a zsinat befejezését. Amikor 70 éves korában Péter székébe megválasztották és amikor hozzálátott a zsinat reformjainak a megvalósításához, csak örülhetett annak, hogy Altemps bíboros személyében hű barátra és tanácsadóra talált. Hogy mi mindenben kérhette ki a pápa a nála harminc évvel fiatalabb bíboros tanácsát? Bizonyára nem a lelkipásztori élet, meg a teológia reformjáról tárgyaltak Mondragone szellőjárta teraszán. Altemps bíboros a teológiához nem sokat értett. De annál többet a fegyverforgatáshoz. Amikor XIII. Gergely trónra lépett, az egyház a zsinatra kilenc év távlatából tekintett vissza, viszont egészen új szenzáció volta lepantoi győzelem. A félholdat a keresztény hajóhad a tengerbe buktatta, egy darabig nem is veszélyeztette a keresztény Európát. De azért baj és kudarc volt elég. A pápa hiába igyekezett a katolikus oldalra visszahozni Észak- és Kelet-Európát, sem a svédekkel, sem az oroszokkal nem sikerült megegyeznie. Amikor a spanyol armada Erzsébet angol királynő ellen fölvonult, mindenki abban reménykedett, hogy második Lepanto lesz, de a vihar az eretnek szűz királynőt segítette és most nem a félhold, hanem a spanyol nagy hatalom zászlait nyelte el a tenger, de véglegesen. A flotta megsemmisült, az óceánok urából heringhalász lesz. Anglia uralkodónője kitarthatott eretnekségében és tovább fejleszthette hadiflot
