A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-07-01 / 7. szám

35

közreműködésének kellő átértéséhez és végrehajtásához Isten segítségét kell kémünk! A Szentatya megfogalmazása szerint azért kell könyörögnünk, hogy az "összes hívek, papi személyek ás világiak egyaránt, fogadják el ké s z s égé s ebb en a szentségre valómeghívást az egyházban". Más szavakkal kifejezve ez annyit jelent: nem elég csupán ismerni az életszentség természetét és törvényeit, hanem el is kell fogadnunk, gyakorolnunk is kell őket. Vagyis szentül kell élnünk ! Csakis ami megszentelt életünk által nyilatkozik meg az egyház szentsége. Éppen azért az egyházról szóló zsinati rendelkezések 5. fejezete, amely a híveknek az életszentségre való meghívását tárgyalja, ezekkel a szavakkal fejeződik be: "Mindannyian ügyeljenek tehát arra, hogy lelkűk érzelmeit a helyes mederbe szorítsák, nehogy az evilági dolgok fölhasználása, vagy a szegénység szellemével ellenkező ragaszkodás a jómódhoz, hátráltassák őket a tökéletes szeretet elérésében, megemlékezvén az Apostol figyelmeztetéséről: Aki érintkezik ezzel a világgal, mintha nem érintkeznék vele, mert elmúlik e jelen világ". (I. Kor. 7, 31) - (42. p.)

LEVEL

ÖREG ÉS BETEG OLVASÓINKHOZ

(A SZÍV egy öreg és beteg Olvasójától.)

KEDVES TESTVÉREM!

A pünkösd utáni 5. vasárnap szentmiséje (az idén július első vasárnapjára esik) a bekezdésben a Zsoltárosnak olyan szavait idézi, amelyeket az egyház mintha csak ami szívünkből olvasott volna ki; "Hallgasd meg, Uram, kiáltó hangomat; el ne taszíts, hisz Te vagy segedelmem; Istenem, megmen- tőm el ne hagyj engem!" (26. Zsolt. 7. 9.) "Az Úr én fényességem, üdvösségem; kitől volna hát megijednem?" (U. o.)

ÉLETÜNKBEN NEM MINDIG a nap meleg fénye uralkodik, ha