A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
17 P. Orbán Miklós S.J., Róma f) II. VflTIKRni ZSinRT VI. Pál pápa a Szent Offi- ci um újjászervezésével megkezdte az egyház központi hivatalainak a re- A zsinat mozgalmasabb ülései formját. közé tartoztak azok, amelyeken a római kúria reformját sürgették a püspökök. A kúriával kapcsolatban elhangzott bírálatok természetesen a sajtóban is visszhangot kaptak. Többen a katolikus újságírók közül is úgy állították be a dolgot, mintha a püspökök a lelkipásztori munka ütemének általános lelassulásáért az egyház központi hivatalait tették volna egyedül felelőssé. A kúriát a sajtó természetesen úgy tüntette fel mint a zsinat konzervatív irányának az alapját és hátvédjét. Vádolták a pápa minisztériumait öncélú centralizmussal, üres bürokratizmussal, vádolták ezek hivatalnokait, beosztottjait karrierizmussal, lassúsággal, basáskodással, szóval hivatalt és hivatalnokot mind avval, amivel csak vádolni szokás az állam, vagy bármilyen közület közigazgatási apparátusát. A kúria valamennyi hivatala közül a legmostohábban a rangban első kongregációval, a hit tisztasága fölött őrködő Szent Officiummal bántak. Úgy beszéltek róla, mintha szó szerint igaz lenne mindaz a történelmi hamisítás, rágalom és monda, amely ennek a hivatalnak a nevéhez fűződik. A Szent Officium volt több mint 400 éven át az egész egyház tanbeli és erkölcsi tisztaságának az őre, - szabadjon itt mindjárt hozzáfűznünk, hogy újjászervezett formájában is az marad. Ennek a kongregációnak az volt a kötelessége, hogy figyelje az egyházi tudományok fejlődését, az egyházon belül keletkező szellemi áramlatokat. Figyelje abból a sajátos szempontból, hogy megmaradnak-e a tiszta katolikus hit útján, vagy pedig olyan utakra térnek, amelyek hitbeli tévedés vagy az erkölcsök lazulása felé visznek. A Szent Officiumnak nem az volt a kötelessége, hogy kémked
