A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
18 jék, kutasson, hivatali gépezete önmagától mozgásba nem jött. Csak abban az esetben lépett föl, amikor hozzá följelentés érkezett. Igaz, hivatali gépezete nem felelt meg mindenben a 20. század stílusának, de azt nem lehet állítani erről a hivatalról, hogy mint törvényszék a lelki tortúrák kínkamráiban hozta volna ítéleteit. Illetékessége területei közül most csak kettőt akarunk konkrét formában bemutatni. Tegyük fel, hogy valahol Rómától messze az egyik teológiai karon az egyik professzor újfajta értelmezéssel kezdi magyarázni az evangéliumokat. Hallgatóságának egy része tapsol, másik része riadtan és hitében megzavarva hallgatja a különös előadásokat. Ezek közül egyesek más professzorokat is fölkeresnek és előadjáknehézségeiket, ellenvetéseiket. Hamarosan az egész főiskola olyan lesz, mint a feltúrt hangyaboly. Valaki a tanári karból elkéri a kollégája által kiadott jegyzeteket, áttanulmányozza és megállapítja, hogy a legjobb esetben félreérthető megállapítások vannak benne. Mivel veszélyesnek tartja a szentírás ilyen szabályok szerinti értelmezését, levelet ír a Szent Officiumnak és leveléhez csatolja a kifogásolt előadások szövegét. Bizonyító anyag nélkül senkit följelenteni nem lehetett. A Szent Officium a kezében lévő bizonyító anyag alapján állapította meg, hogy a kifogásolt előadások tartalmaznak-e vagy sem hitbeli tévedéseket vagy félreérthető és így magukban veszélyt jelentő megállapításokat. Ha nemcsak elszórt és nem szabatos kijelentésekről volt szó, hanem a tanár tudományos munkájának egész irányáról, ebben az esetben a Szent Officium megtilthatta az ilyen előadások további tartását, sőt a professzort el is mozdíthatta katedrájáról. Ha nyomtatásban megjelent könyvről volt szó, a könyvet a tiltott könyvek jegyzékébe vehette. A több mint 500 millió hívőt számláló katolikus egyházban az ideológia tisztasága fölött őrködő szervezetnek olyan kevés dolga volt, hogy hivatalnokainak a száma ma is csak 32, beleszámítva a bíborostitkártól az utolsó irnokigmin- denkit. Nem volt, nincs és nem is lesz olyan parányi állam, amelynek állambiztonsági szervétcsak 32 ember alkotná. Tehát ugyancsak túlzás a Szent Officiumot úgy feltüntetni, mintha az egyházban a legnagyobb hatalmat tartaná a kezében, mintha minden papnak, hívőnek a nyomában ott sietne felgyúrt kabátgallérral a Szent Officium detek- tívje. De ez a hivatal nemcsak a tanbeli és erkölcsi tisztaság fölött őrködött, hanem bizonyos bűntények esetében bíráskodott is. íratlan szabály volt, hogy első feljelentésre a hivatal nem reagál. Csak ismételt feljelentésre utasította a püspököt a dolog kivizsgálására és rendelte maga elé a vádlottat, akinek bőven módjában állt, hogy vé
