A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-07-01 / 7. szám

II

hoztam az útról a rég nem látottaknak.

Szeretet. Ez bontakozik most lassan bennem. Ez az új szempontom. Most már nincsenek izgató problémák; most már nem várok az élettől színes szépségeket. Mindenki egyforma előttem. Nincsen kitüntetett, kivételezett. Szeretetem nem láz, hanem páratlan türelem. Nincsenkiváltságos és nincs érzelgősség. Mindenkivel egyformán foglalkozom. Az én személyem megszűnt. (Folytatjuk)

LITVÁNIA. - A múlt nyár végén a nyugati sajtó több helyütt a szov- jet hatóságok "jóindulatú beállítottságának" tulajdonította azt a tényt, hogy két litván papot, akiket 1962, január 15-én nyolc-, ill. négyévi fegyházra ítéltek, ”megtámadott egészségi állapotuk és példás magatartásuk miatt'' szabadlábra helyeztek. • Nőst mielőtt a szovjet hatóságok "jóindulata” felől ítéletet alkotnánk, vessünk közelebbi pillantást az eseményekre. - A két papoti B u r n e i k i s z Bróniusz és Povilionisz Liudász atyákat, azért ítélték el, mert a litván kikötővárosban, Klai- pedában, az ottani 4000 katolikus hívő számára egy kis templomot építettek. Érdemes az ügynek minden mozzanatát jól megfigyelnünk, mert jellemző a kommunista hatóságok képmutató el járásmódjára.

Hosszas utánjárások, kilincselgetések után a kép pap megkapta az engedélyt a templom fölépítéséhez. Sőt ezt a tényt a kommunista hatóságok annak idején nagydobra is verték, mint szemmel látható bizonyítékát annak, hogy a Szovjetunióban igenis létezik vallásszabadság. Az építés költségeit részben Litvánia hívei, részben Amerikában kivándorolt hozzátartozóik adták össze. - Nos, most figyeljünk jóll Amikor küszöbön állt az elkészült templom fölszentelése, - Mária, a Béke Királynője tiszteletére akarták fölavatni, - a hatóságok váratlanul közbeléptek. Nemcsak a fölszentelést nem engedték meg, hanem a két papot "építőanyagok törvényellenes felhasználásának" vádjával le is tartóztatták. Azonnal elrendelték a templom tornyának lebontását, a lefoglalt templomot pedig koncert- és táncteremmé alakították át.

Litvánia kátólikusai nem első esetben tapasztalták meg ilyen szemléltető módon a "vallásszabadság" szovjet értelmezését. A kis államnak ugyanis legalább 27 katolikus templomát zárták le azért, hogy múzeumokká, kiállítási csarnokokká, koncert- és tánctermekké alakítsák át őket. Vilnában egymagában: Litvánia pártfogójának, Sz. Kázmérnak hajdani temploma ma ateista múzeumfa ferencesek hajdani népszerű templomában a központi építészeti hivatal irodáit helyezték el,a rendházat meg turista-szállóvá alakították át» A Sz. Bernát-templom a szép- művészeti akadémia növendékeinek állandó tárlatává lett,aSz. János- templomot pedig az egyetem rendelkezésére bocsátották, hogy alakítsa át előadó termekké.