A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-07-01 / 7. szám

10

jött és érintett eseményeivel, üres szóvá fakult az elméletben felépítetttengely. Nem ismertem fel az ellenséget, sőt éppen az ő szavát hallgattam. De most megnyílt a belátás. Most itt van az ideje, hogy segítsek a bajon és jóvá tegyek mindent.

Most már tudom mi okozta a bajt. Már ismerem a gyakorlati élet nehézségeit: lassan ölő, kártékony szokások, gondok és kicsinyességek forgataga, idegőrlés a hajszás robotban. Hátráltató, bántó ellenségek, hazug ígéretek és szennyes csábítások mindenütt, és egyedül állok, fegyvertelenül a sóhajos küzdelemben. Nem használ sem álom, sem akarás, sem bátor eltökélés, mert a váratlan körülmény orvul támad rám és magához ragad, lehúz magához. Igen, mindezt ismerem, láttam, próbáltam, de épp ez a segítség, hogy mindezt tudom. Most, hogy kigyógyultam, nem szabad még megelégednem. Megkell találnom a módját annak, hogy vissza ne essem.

Az orvosság és egyszersmind a szigorú feladat - mintegy mindennek a jóvátétele - a következő: egy teljes évi intenzív munka, akkor az egyetemen letenni az alapvizsgát; önállóbb pénzkeresés (több tanítvány vállalása), könyörtelen, kivételt nem túrő elvonulás, szakítás a társasággal (lemondani színházról, moziról, meghívásokról, bálról, kirándulásról) egy teljes évig! A jelszavam: kitartási

/922. mái. - Letettem az alapvizsgát. Robotos, szürke év volt ez: elzárkózás, tanulás, folytonos szellemi feszültség, magamba vonulás. Hála Istennek, sikerült kitartanom. A zajos tavalyi élet után olyan jó volt a munka, mint a pihenés. Úgy érzem, mintha hosszú utazásról tértem volna vissza. A tanulás: idegen országok bejárása. Egész új világokat láttam meg. Láttam a XVII. és XVIII. századbeli Franciaország embereit. Megnyílt előttem XIV. Lajos udvara és megismertem a bölcseket, költőket, különböző szellemi nagyságokat. MajdaXVm. század lángelméit. A magyar világ legrégibb századaiba is benéztem. S most, miután ennyi mindent láttam, miután hatalmas egyéniségek leikébe nyertem bepillantást, úgy vettem észre, hogy a nagy eszmék forgatagában és minden lángelme csatájában, egyedül a hit maradt győztes. Most egészen másképpen nézek régi énemre. Nagy sírkő van a belső temetőn; a régi énem meghalt.

. Most vissza kell mennem a világba. De mit adok majd az (embereknek? Akik utazásról visszajönnek, valami szép ajándékot hoznak azoknak, akik várják őket. Én mit hozok az útról? Talán az ismereteket? Nem, ezek arra voltak jók, hogy énem kicsiségét belássam. Általuk eltörpült a magamnak tulajdonított fontosság, és ezáltal megnyílt bennem a mások iránti szeretet. Ez a titkos ajándék az, amit