A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
40 fel kell jutnom a magaslatok magaslatára, ahová hívott. És fehér vágy ny üt a szívemben és bíztam és nem féltem a homálytól. Felkeli jutnom a magaslatok magaslatára. Most már tudtam, hogy nem vagyok egyedül, mások is kapaszkodnak, vergődnek, de mindenki más úton, és minden út egy helyre vezet. És minél több a keserves akadály, minél több a sajgás, annál tisztább lesz szemeimnek fénye és le fogok látni a Sötétség-országnak mélyébe, látni fogom ott az elhagyott vakokat, akik lenn sínylődnek a befalazott sötétben és a magasból én is a hanggal együtt kiáltani fogom: - Erre jertek, erre! A vezénylő hang behatol a földi zajok közé. Köszönöm Istenem, hogy vannak, akik hallják, megértik és követni bírják. (Folytatjuk) MINOU NAGY PILLANATA ---------------------------------------------Nem tudni mikor és hol talál kozunk vele. Annál lényegesebb azonban, hogy észrevesszük-e, hogy meg tudjuk-e ragadni sugallatát. A lapok ismertették, hogy a csodagyerekként ismert M i n o u Drouv et ápolónő lett. A francia kislányt, aki nem járt nyilvánosiskolába, nevelőanyja magánúton taníttatta, ti zennégyéves korában díszdoktorrá avatták az Egyesült Államokban . ötszáz verse, több száz elbeszélése, három regénye jelent meg és kétszáz maga szerezte sanzonnal járta a világot, énekelt gitárkísérettel. A tizennyolc éves Minou váratlanul eltűnt. Százezer dolláros vagyonát a testileg fogyatékos gyerekeknek ajánlotta fel, s elment egy párizsi gyermekklinikára, Neuilly-be, hogy ápolónő legyen. Eletedön- tő fordulatát Minou így meséli el: • Adomával, a slágersztárral turnén voltunk. Egyik este, előadás után fáradtan ültem öltözőmben. Kopogtak. Fiatalasszony ál It előttem s arra kért, látogassam meg a kisfiát, aki hónapok óta ágyban fekvő beteg, fehérvérűségben szenved. Természetesen elmentem. Adamót is magammal hívtam. Amikor a tizenkét éves fiúcska örömét láttam • a gyermek napjai meg voltak számlálva - elhatároztam, hogymellette maradok. A többiek visszautaztak Párizsba. Éjszakákon át az ágya mellett ültem és magam költötte történetekkel szórakoztattam. Pár hét múlva kis barátom meghalt. De én már tudtam, mit kell tennem. Nevelőanyám dühös volt, amikor minden kötelezettségemet lemondtam, végül mégis engedett. Minou, a tanulónővér meséit, dalait áhítatosan hallgatjáka Neuilly-i klinika kórtermeinek kis betegei. "Életemben először éreztem, - jelentette ki a kis nővér, • hogy szükség van rám". Nem tudjuk, hogy Minou hívő-e vagy sem. Egycsupán a a tagadhatatlan tény: Aiinou találkozott a kegyelemmel, felismerte ésengedelmeskedett neki.
