A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

39

Kétségbeejtő úttalanság, fekete ürességben. "Erre jertek, erre!" - szól a hang, villan a fény egy percre. Menjek? Itt hagyjam az ismerőst, itt a biztosat? És ki vagy? Kinek engedelmeskedem, ha követlek? "Erre jertek, erre"! Remegek, mikor hallom a hangot, felcsap a vérem, a szívembe csap, hátravetem fejemet, engedelmeskedem: megyek, megyek, megyek. De aztán riadtan megállók. Vak vagyok még mindig, nem tudom, merre kell tovább mennem. Nincs tovább az út, csak fal van itt, sima, hosszú fal. Görcsösen tapogatom, kiutat keresek. Nincs. Megfordulok, de beverem a fejem. Erőfeszítések. Semerre sincs menekvés. Sötét van. Hiába lépek, ha nem tudom, jól megyek-e. De ha megállók, lázong a vérem, mert megálltam. Merev leszek, lüktet az agyam, törtetve boncolok magam körül. Örökké így lesz? Meddig tart még? Hová jutok? Elhagytam társaimat, elhagytam, mert a gyújtó hang ismeretlen útra hívott. Otthagytam őket; remények, öröklátás, világosság vágya. Te nagy mindenség fénye, ments meg engem! Látni akarok!

Es feleletül fény jött akkor, messziről. Halvány fény, sávosan ködös félhomályból. Elállt a vérem, megbénult az agyam. Repesett a szemem, sejteni kezdte a rejtélyek gerjedelmének első sejtésével, hogy mit jelent az; látni. Látni az utat, az egész országot, látni mindent világos, örök, tiszta fehérben.

s

Es akkor megfogta Valaki a vállamat meleg karjával és egy láthatatlan mosoly táncolt körülöttem. Aztán csend. . mély, örökbe nyúló. Elfelejtettem, hogy a földön vagyok, hogy küzdők és halkan kacagott a szívem. Majd felcsendült az előbbi csodákat fakasztó hang; - Ahol én vagyok, oda próbálj eljutni; jöjj utánam, mert én jobban látok, mint te.. .- Hol vagy? Mondd meg, hogyan kell odajutnom?

s- En fenn vagyok a magaslatok magaslatán. Ide csak egyetlenegy út vezet, de ennek az egy útnak ezer ága van. Emberek kapaszkodnak mindenütt, emberek, akik a Sötétség-országból jöttek. Minden embert másvalami késztet arra, hogy az ismeretlen útra vállalkozzék, hogy végigszenvedje a sötétből való kibotorkálás kínját és az örökös célnál nem levés fájdalmát. A célja mindenkinek, aki erre jön: az igaz látás. Elérni a földi életben nem lehet, csakmegközelíteni. Minél tovább kapaszkodnak és minél jobban kínlódnak a látíii- vágyók, annál jobban látnak. Az útra nehéz feljutni. A törvény csak egy; aki feljutott, az soha el ne hagyja.

Ezt mondta, és nem tudtam, hogy hol van. Csak azt tudtam, hogy