A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
37 LELKEM ÚTJA- Egy megtérés története. , é s z I e t e k a 17-19 éves koromban írt lel k i jegyzeteimből: 1918. febr. 25. - Észrevettem, hogy szeretem a mozgalmas életet, a nagy, izgató, engem a központba helyező gyors egymásutánját a változatoknak. Azt hiszem, hogy ez a vágy főképp azért jött létre, mert a mostani életem csendes és egyszerű. A vágy pedig többnyire a legelérhetetlenebbet, a legújabbat kívánja. Mégis valószínűnek tartom, hogy a vágyat nemcsak a körülmények, hanem a lélek mélyén gyökerező, a tudat által elnyomott hajlamok is irányítják. Ha tehát az én port felverő, elismerési vágyam a legbenső hajlamból fakadt, akkor minek nevezzem azt, ami nálam a tudatos, mindent áttekintő, lemondó és elmélyedő szellemet kiváltja? Ha tudok lemondani, ha belátom az egyéni élet jelentéktelenségét az Örökkévalósághoz képest, akkor miért akarom magam mégis egy belső hajlamból kifolyólagelismertetni? Talán azért, hogy legyen valami, ami a tökéletesedésre késztet. De ha túlságosan, szinte kicsinyes vaksággal lobban fel bennem az akaratos, lázongó vágyódás az elismerés után, akkor el kell simulnia, meg kell tanulnia, hogy nem ő az első, ő csak eszköz a magasabbnak, a szinte emberfölötties lemondani bíró megértésnek a feljesztésére. Es akkor elfojtom a felfelé törekvő, nagyot akaró, élni vágyó kínomat. És aztán megint boldog és nyugodt vagyok és szeretem a csendes, szegénynek látszó, kis életemet. 1918. aug. 7. - Úgy érzem, hogy valamihez közelebb jutottam. Elolvastam mindazt, amit eddig a naplómba írtam, és világosan magam előtt látom egész fejlődésemet. így akarom tovább is, - ilyen egységesen. Harmóniát akarok. Az egész életem ez legyen: harmónia! A teljesség, a nagy szépségérzet, szövődjön át a gyakorlatba. Hiszen most sem üres teória, most is pozitív érzés, de többet kívánok magamtól. Ne legyen elég az, hogy magamba vonulva, legbelsőbb énemben, átérezzem a külső események megnyugtató kényszerűségét; ne elégítsen ki, hogy a szépnek, megadást jogosan igénylőnek, boldogí-