A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

36

csapat körülvette a falut. Titok nincs. Valaki elárulta, hova rejtet- téka parancsnokot. Ezzel kezdődött a baj. Ugyanaz a besúgó a japánoknak is jelentheti, ha nem fedezik föl a rejtekhelyét. Kiásták az üreg száját. Lekiáltottak: - Van itt valaki? - A parancsnok végzetes hibát követett el. Kiszólt: - Van, egy kínai testvér. A nép már ott tolongott kíváncsian. Ha a parancsnok nem szól, a csapat továbbállt volna. Most már nem lehetett. Kihozták. Megkötözték. A tiszt vezényelt. Senki sem lőtt. Nem merték megölni. A bosszútól féltek. Összekötve behozták a japánokhoz. Azok lelőtték és kint, nem mesz- sze innen egy árok szélén elföldelték. Érte jöttek a Pa Lu-k. Híres ember volt. Én is elmentem. Kiemeltük. Szép koporsót hoztak neki a bajtársak, beletettük...

Kint vontatott, jajgató hangok hallatszottak.- Temetési síratás? - kérdeztem.- Igen.- De hiszen a kommunisták halált kiáltottak a régi szokásokra!- Azért csak emberek vagyunk. A parancsnok nagy ember volt. Apja a gerilláknak.

A jajgató ének elhalkult. Már csaknem egészen világos volt. A város felől megszólaltak a japán géppuskák. Mikor teljes kivilágo- sodássál átmentem a rendházba misézni, kerülőt tettem a mező felé. A gerillák eltűntek. Elnyelte őket a világosság. Majd előhozza őket újra az éjszaka.

És azután eltűnnek a japánok mindenünnen. Hazaviszik őket. A gerillák napfényre jönnek. Szervezkednek, készülnek. És délről testvéreik jönnek észak felé. Testvér testvérbe vágja kését. Többen halnak meg két év alatt, mint japán fegyvertől nyolc év alatt. Már neve is van ennek az öldöklésnek. Polgárháború.

A japán háborúkezd emlékké válni. A japánok elvonulnak. Ami itt maradt: a véres, már évek óta sorvasztó testvérháború. (Folytatjuk)

KOLUMBIA. - A hazájában "o rádió-koldusként” ismert pap, Rafael Garda Herreros ezidőszerint a világ legdrágább levesét árusítja. Ismételten megrendezi ugyanis az egyházi, politikai, közigazgatási, társadalmi, katonai és művészv Hág előkelőségei számára a már híressé vált "bankettjeit". A d íszebédeken egy-egy terítéket 50 dollárért lehet megváltani. De amit az illetőnek fölszolgálnak, az csupán egy jó adag leves egy szelet kenyérrel és egy pohár vízzel. Herreros atya arra fordítja a bankettek bevételét, hogy szegénysorsú családok számára tisztességes lakásnegyedeket létesítsen.