A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

35

Ahol padlórepedés látszott, késsel odapiszkáltak. A sárból épített aláfűthető ágyakat fölül beszakították. Mi már átnéztünk mindent, lehetetlen, hogy találjanak valamit. Mégis, két gránáttal és három tölténnyel fordultak vissza az első épületrészből. Mindig szorosan együtt maradtak. Szemük gyanakvóan keresgélt a gyér fényben. Néha megálltak, mint a prérik zebrái és füleltek. Egyszer megszólalt a nagyobbik suhanc: megjöttek a pajtások. Én nem hallottam semmi neszt. Aztán suttogás jött az udvar felől. Új árnyékok. Hatan.

A tejképú gyerek tűzoltó tölcsért talált. Mi ez? - kérdezte tőlem meglepve. - Tüzet lehet oltani vele. - Félredobta. - Azt hittem, gyújtani lehet vele, mondta kedvetlenül.

/ /

Éjfél elmúlt, mire végignéztünk mindent. Újra a kapunál álltunk. Tizenketten lehettek összesen a később jövőkkel. A legidősebb hoz-, zánk fordult: - Maradj átok itt, mi még egyszer visszamegyünk körülnézni. - Eltűntek. Lien jung velük.

Egy óra felé előkerültek. - Nemsokára lövöldözés hallatszik majd kintről. Ne féljetek, nem nektek szól, mondották. A tejképű gyerek bizalmasan rám nevetett. Eltűntekjaz éjszakában. Ho Lien Jung velük.

Innen-onnan lövések, aztán gyors fegyverropogás hallatszott. A városból japán gépfegyverek feleltek vissza. Aztán csend. Már pir- kadt, mikor fölébredtem. Ruhástól dőltem a deszkaágyra és magamra hajtottam egy takarót. Lien Jung állt mellettem.- Atya, visszajöttem. Nem történt semmi?- Nem. Csak kint a lövések. Hallhattad te is. Hol voltál?- Velük mentem és segítettem.

Fölültem az ágyban: - Mit segítettél?- Hosszú története van ennek...

A cigaretta után nyúltam. Lien Jung az ágy szélére ült.- E^y évvel ezelőtt ölték meg a környék leghíresebb Pa Lu vezérét. Én akkor már a misszióban voltam. Elszánt, bátor ember volt. Sok japán esett el az ő idején. Talán túl bátor volt. Harminc lire innen egy községben gyűlést hirdetett. Valaki besúgta a japánoknak. Azokkínai segítőikből száz embert kirendeltek. Fogják el a parancsnokot és lőjjék le azonnal. A községet gyújtsák fel. Titok nincs. Megtudta a falu, mi készül. Emberek mentek a parancsnokhoz, hogy ne jöjjön. Mégis elment. - Csak el tudtok rejteni, - mondta a megriadt falunak nevetve. Éjszaka megtartotta a gyűlést. Reggel megérkeztek a japán-szolgálatos katonák. A parancsnok az egyik ház udvarán a szemétdomb alatt előre elkészített üregbe bújt. Eltakarták. A kínai