A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

34

Kint lövés hallatszott. Lien Jung egyszerre elfeledte nehéz emlékeit. Mint valami vadászkopó mereven figyelt az éjszakába. Aztán így szólt: - jönnek!

Mire a kapuhoz értünk, már dörömböltek. Lien Jung nyitott ajtót. Három ember állt az ajtóban. Kezükben pisztoly. Fejükön turbán- szerúen összecsavart, szennyes törülköző. Arcuk fekete, mint az éjszaka. Az egyik beesett arcú negyvenév körüli. Szeme égett, mint a parázs. A másik fiatal suhanc. A harmadik talán tizenötéves, tej- képú legényke.- Lien Jung, - kiáltotta mind a három egyszerre.- Gyertek. Ez itt a misszionárius.

Rám néztek. Bólintottak.- Körülnézünk. Az ajtó maradjon nyitva. A többi ajtó zárva van?- Zárva, de mindenütt van őrség.- A japánok nem jöttek át a városból?- Senki.

Zsebükből gyertyacsutakot kotortak elő. Kovával meg taplóval tüzet gyújtottak. Átadtam a gyufámat. Elvették, meggyújtották a gyertyákat. Bólintottak és szó nélkül visszaadták.

Az idősebb Pa Lu ment elől. Megfigyeltem: ujja a pisztoly kakasán feszült szüntelenül. Innen elmentek a japánok, de tíz perc járásra háromszáz táborozott. Egymásután néztük végig a szobákat. Lien Jung intett, hogy maradjak hátul. Az idősebb Pa Lu-val elől ment. En a gyerek Pa Lu mögött. Helyes, jóképú fiú volt. Arca nyugodt, lányos. Nem félsz a japánoktól? - súgtam neki, mikor kifordultunk az egyik szobából. Rámnézett ártatlan, csodálkozó szemekkel. Aztán összeráncolta homlokát. A bátyámat megölték, házunkat felgyújtották, nővéremet elhurcolták - mondta egyszerűen. Arca egy pillanatra megkeményedett, aztán elnevette magát. Ellógtak, mi? - El, feleltem és folytattuk az inspekciót.

Bámulatos gonddal keresgéltek. A szobák gyékényét felhajtották.

Be I ső kína i helyzetkép. • 19 45 - ----------- Cser László S.J.