A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
22 JÉZUS SZIVE NEPLEANYAI * i A katolikus Egyház ma hatalmas átalakuláson megy át. A Szentlélek szele fáját rajta, s a szél nyomában áj élet fakad. Ezt nem ágy kell érteni, mintha vál tozás volna az örök igazságok tartalmában, hanem: a régi igazságot áj fényben ismerjük meg jobban. Az alapok szilárdan állnak, de áj gazdagság tárul ki a régi kövek között. A II. Vatikáni Zsinatnak az Egyházról szóló nyilatkozata elismeri a keresztény nép nagy méltóságát, minden egyes személynek az Egyház életében való hivatását. Nemcsak a papok és szerzetesek, hanem mindenki kivétel nélkül, férfiak, nők, fiatalok és öregek Isten családjához tartoznak. Mindenkinek kivétel nélkül hivatása van az Egyházban, hogy Krisztust kövesse azáltal, hogy szentül él és másokat az evangéliumi életre vezet. Kereszténynek lenni annyit jelent, mint apostolnak lenni. Sem többet, sem kevesebbet. Apostolnak lenni ped ig annyit jelent, mint szeretni ezt a világot, amit Isten teremtett, s szeretni benne minden embert, akik Isten gyermekei, bármilyen hitet kövessenek is, és bármilyen néphez tartozzanak is. A keresztények szerepe nem az, hogy elfussanak a világtól (ezt Krisztus soha nem parancsolta meg tanítványainak), hanem, hogy kovásszá legyenek a világban és átjárják azt példás életük erejével: hogy lámpássá legyenek s világítsanak a sötétben járóknak. A szerzetesrendek nagy szerepet játszanak az Egyház életében. De a jövőben talán hasonló szerepet fognak játszani azok, akik az Istennek szentelik magukat egészen testben és lélekben, de ugyanakkor a világban maradnak, hogy ott az életükkel hirdessék mindenkinek: közöttünk van az Isten országa. Meglepő az, hogy ezt az új szellemet, ami most kezd kibontakozni az egész világon, több mint negyven évvel ezelőtt megérezte s meg is
