A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
21 Az Isten és Fia Jézus Krisztus nevében buzdítunk benneteket; szívetekkel fogjátok át az egész világot, halljátok meg testvéreitek kérését és állítsátok fiatal erőiteket az ő szolgálatukba. Harcoljatok minden önzés ellen, ne engedjétek szabadon az erőszak és gyűlölet háborút készítő és nyomort okozó ösztöneit. Legyetek nagylelkúek, tiszták, tiszteletteljesek, őszinték. Építsetek lelkesen jobb világot annál, amit atyáitok építettek. Az egyház bizalommal és szeretettel figyel benneteket. Ma is gazdag múltjának a birtokában, az emberi tökéletesség felé haladva az időben, a történelem és az élet végcélját tartva a szeme előtt, az egyház a világ igazi ifjúsága. Az egyház birtokában van mindannak, ami a fiatalságot erőssé és széppé teszi. Az egyház birtokolja azt, aminek erejében a megkezdett munkának örülünk, folytatását nagylelkűen vállaljuk, és új vállalkozásokba fogunk. Nézzetek az egyházra, meglátjátok rajta Krisztusnak, az igazi és egyszerű hősnek, az igazság és szeretet prófétájának, a fiatalok barátjának az arcát. Ennek a Krisztusnak a nevében köszöntünk, buzdítunk, de meg is áldunk most titeket. ROMÁN IA. - A bukaresti rádiónak egy előadása szerint Romániában jelenleg 15 vallási közösség "élvezi az alkotmány védelmét". Név szerint megemlítette a következő vallásokat: kától ikusok, luteránusok,adventisták, baptisták, mozlimek, zsidók és ortodoxok. Az előadó kijelentette, hogy a román egyház (értsd a görögkeleti egyházat) politikájónak sikerült levezetnie az ellenséges lelkületet a különféle vallási közösségek között. Ami pedig a val/ásóknak az államhatóságokhoz való viszonyát illeti: Romániában ma nincs olyan vallás, amely jogainak megcsorbításáról panaszkodhatna: az állam részéről minden vallás e- gyenlő elbánásban részesül. Az utóbbi hónapokban Bukarest rádióban is, sajtó útján is, ismételten azt a benyomást iparkodott kelteni, hogy Romániában az összes vallásoknak szabadon, minden korlátozás nélkül lehet működniük. Ezeknek a jelentéseknek azonban változatlanul ellentmondanak a tények. Hogy csak a legszembeszökőbb tényeket említsük: a Rómával egyesült görög- katol ikusokat ma sem ismerik el, hanem egyszerűen bekebelezték őket az ortodox egyházba> még mindig több százra megy azoknak a katolikus papoknak a száma, akiktől megvonták a "működési engedélyt Mórfon Áron gyulafehérvári püspököt szigorú házi fogságban tartják; lehetetlenné teszik a hittanoktatást; annyira korlátozzák a papi utánpótlást kereteit, hogy az egyértelmű a papság lassú kiirtásával; katolikus kiadványok megjelenését szinte teljesen elfojtják. A kommunista hírverés és a való tények nincsenek összhangban. Minek higgyünk inkább: a szavaknak-e, vagy a tényeknek?
