A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

14

tál jezsuita tudhatta, hogy mi mindent ígérnek a falragaszok papi pályafutásának. A náci propaganda ezekben a hónapokban rendezte kira- katpöreit egyháziak ellen és igyekezett bizonyítani propagandájával a maga igazát. A falragaszok ugyanis arról akarták meggyőzni a népet, hogy a katolikus papok valutacsempészek vagy a nemi élet bűnözői. A tanulmányaival elkészült fiatal jezsuita először a Stimmen der Zeit folyóirat szerkesztőségébe került, 1941-ig itt dolgozott, ill. mint ennek a szerkesztőségnek a tagja tartotta előadásait a német városokban. Krisztus és korunk - Mit vár tőlünk a világ? - A mi hazaszeretetünk - Tragikus valóság-e a kereszténység? - ilyen és hasonlócímekkel hirdették meg a plébániákon P. Delp előadásait. Konferenciáiban nemcsak az állami önkény elnyomása alatt szenvedő egyház öntudatát erősítette, hanem kifejtette azokat az elveket is, amelyek szerint a jobb világot fel kell majd építeni. 1941-ben a rendszer a katolikus folyóiratot betiltotta. Aszerkesztő gárda szétszéledt, P. Delp a müncheni Sz. György plébániára került káplánnak. Főként a fiatalokkal foglalkozott éspedig olyan sikerrel, hogy a Hitler Jugendet szervező párttagok kudarcot bevalló hivatalos jelentésükben arra hivatkoztak, hogy szervező munkájuk a fiatal jezsuita Páter tevékenysége következtében nem jár eredménnyel.

A rendőrség már évek óta figyelte P. Delp minden lépését, hallgattatta meg minden beszédét, konferenciáját, de P. Delp szövegébe nem tudtak belekötni, magatartásában nem találtak semmi olyat, ami alapján letartóztathatták volna. De ugyanakkor tudták azt is, hogy minden szavával a náci rendszer embertelenségét leplezi le.

P. Delp már mint kispap a szociológiában szakosította magát. A Stimmen der Zeit szerkesztőségében is a szociológiai rovatnak volta vezetője. Előadásainak híre eljutott olyan körökbe is, amelyek a jövendő új Németország felépítése érdekében minden pozitív értéket fölkutattak és összefogni igyekeztek. így került kapcsolatba az egyszerű származású, de jezsuita mentalitásában széles távlatokra megért páter Helmut Moltkéval, aki mint a német protestáns arisztokrácia szülötte és európai dimenziókban gondolkodó államjogász kezdte kialakítani legalább elvben és tervben a jövendő Németország struktúráját. Azt kérte a fiatal jezsuitától, hogy dolgozza ki a szociális kérdés keresztény szellemé megoldását. Soktagú munkaközösség dolgozott az új Németország felépítésének a tervén. A munkatársak egymásról nem tudtak, a terv egészét sem látták.

Moltke csoportjának egyik vezető személyisége volt Claus Staufenberg. Ez többször felkereste a fiatal jezsuitát és újabb szó-