A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 4. szám

38

ä, 'y&a.asgtf @y , Se „ásóktól „em tanulta Izrael a

1Í5IÍSÍP hitet, se maga nem találta ki magának. Isten maga jelentette ki magát nekik. Ábrahám meghívása, Mózes kiválasztása és Dávid Úristene; egy és ugyanazon kinyilatkoztatás három állomása.

Vagyis Isten belenyúlt egy család történetébe. Ettől kezdve a nép egész történelme ennek a Titokzatos Valakinek, Láthatatlan Létezőnek irányítása alatt állt. Izrael legalábbis szentül meg volt róla győződve, hogy Isten valóban szólott neki; kijelentette magát Ábra- hámnak, Mózesnek, Dávidnak, az egész népnek. Azt is tudta minden valamire való izraelita, hogy csak nekik nyilatkoztatta ki magát az Isten. Egész Izrael büszke erre, mint valami megkülönböztető kitüntetésre. Ok az egyetlen nép a világon, amelyet Isten megváltott ellenségei kezéből és nagy dolgokat cselekedett vele; népeket, királyokat űzött el kedvükért s végül tulajdon népévé fogadta őket. (II. Sám. 7, 22-24.) Gyermekkoruk óta egyebet se hallanak, mint: - Nincs más Isten Rajta kívül! Egyedül Izraelnek van igazi, élő Istene, senkinek másnak. (íz. 45.14.)

/

Ezért van az, hogy más népeket keményen büntet az Ur s megvárja, míg betöltik gonoszságuk mértékét és akkor fizet meg nekik érdemeik szerint; Izraelnek azonban kegyelmez és mindjárt bünteti, hogy megtérjen bűneiből. Ostorozza, de el nem hagyja. (II. Makk. 6, 14-14.) Természetes hát, hogy Izrael örvendezik alkotójának és Királyának, mert tudja, hogy az Úr szereti népét.

A próféták csak mint az "én" népemről szólanak, mikor Istent beszéltetik. Izrael Isten elsőszülötte, Isten kedvence, Isten fia. Jávé a nép i^azi atyja; ő alkotta, plántálta, formálta Izraelt s adott neki életet. 0 a "mi" atyánk és mi az ő népe. Ezért fenyegeti meg őket Isten a próféta szavaival: Jaj nekik, ha elhagyom őket!

Csoda hát, ha Izrael nem akar hallani a környező népek aranyos-ezüstös bálványairól? Pedig a kísértés nem egyszer emberfölötti próbára teszi Izrael népét. Az egész világ bálványozik s még hozzá a nagy, művelt nemzetek járnak elő vonzó példájukkal. Izrael úgy áll közöttük szerény egyisten hitével, mint a faluból városra fölkerült vallásos lányka Budapest kísértése, csábítása, gúnyos nevetése és megvető mosolya előtt.

Két álló ezer éven át dacol a nagyok, a műveltek, a tudósok, a hatalmasok megvető lenézésével, álnok csalogatásaival, fenyegetőd- zéseivel, sőt véres üldözéseivel; s nemcsak dacol velük, hanem még