A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 4. szám

39

nyíltan szemükbe is nevet a fényes bálványoknak és gúnyt úz a világ hatalmas isteneivel;

Ezüstből és aranyból a pogány ok bálványai: Emberkezeknek alkotmányai.

Nem szólanak, pedig szájuk vagyon,

Szemük vagyon, de nem látnak azon,

Fülük vagyon, de mégsem hallanak;

Nem élteti lehelet szájukat,

Hozzájuk lészen mind hasonlatos,

Ki őket készítette,

Aki bizalmát beléjük vetette. (134. Zsoltár)

Hol szigorú, hol tiltó, hol meg gúnyos szóval említi őket könyveiben, prédikációiban, zsoltáraiban (Deut. 13., Józsue 24,14, Bölcs. 13, 1-5., Baruk 6, 5-9.)-Jób büszkén említi fel, hogy őt bizony nem vezették félre a csillagok; az ő fejét nem csavarta el a káldeusok napimádása, sem a hold előtt le nem borult, se bálványaiknak nem csókolt kezet (31, 26-27.)

Különben is meg volt tiltva Izraelben Istennek minden néven nevezendő ábrázolása. Nem mintha istentelen dolog lett volna a kép vagy szobor; hanem mivel az egyszerű nép könnyen azonosította volna a faragott képeket a pogányok bálványaival.

t De ami a leghihetetlenebb: Izrael Istent Vőlegényének mondja! A (Szírbe) próféták, mintha csak összebeszéliek volna, egyre sűrűbben beszélnek a "virgo Israel"-ről, a szép Szűzről; Izraelről, akibe beleszeretett az Isten! S ezért becézi Isten Izraelt úgy, ahogy azt szerelmesek szokták tenni itt a földön; galambomnak, fiamnak, virágos kertnek hívja. Fölsorolja, mi mindent tett már érte: a sok szép ajándékot, "vásárfiát", meglepetést, segítséget. 0 csalogatta Abrahámban; eljegyezte a pusztai vándorlásban és egybekelt vele Dávid királyban. Úgy szedte föl a népek országútjáról, ahol mezítelen feküdt, vérébe fagyva. Lemosta róla a mocskot, sebeit bekötözte, szép ruhába öltöztette, fölékesítette, szépen járatta, terített asztalt készített neki irigyei szeme láttára.

Izrael ezért csak ügy ír és beszél Róla, mint Izrael Szentjéről, Teremtőjéről és Királyáról. Ennek a tiszta szerelemközösségnek legszebb kifejezése az Énekek Énekének nevezett kis dráma, Izrael irodalmának és a Szentírásnak igaz drágagyöngye.