A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
37 el az országot, hogy Egyiptomban próbáljanak szerencsét. Majd jött az asszír háború; Szamaria tíz törzsét hurcolta el az ellenségmesz- sze idegenbe. Jeruzsálem pusztulása után a káldeusok cipelték el a nép szúie-javát. Később perzsa deportációk szívták ki a nép erejét. Egyiptom is ellenállhatatlan erővel vonzotta a századok folyamán a zsidókat. Nem hiába élt ott négyszáz éven keresztül a néptörténel- ménekkezdetén. Egyiptom az állandó nagy kísértés Izrael számára. S mikor pedig Nagy Sándor megalapította a róla elnevezett Alexand- riát, ideis megkezdődik a zsidó kivándorlás. A Kr. előtti század derekán egész zsidó negyed keletkezett ebben a világvárosban. Nem kevesebb, mint 100 000 zsidó lakott csak Alexandriában. Különben is Egyiptom lakosságának nem kis százalékát tették ki a zsidó telepesek. De ott találjuk őket Antiókiában, Kis-Azsiában, Rómában, mindenütt. A hitetlen és beavatatlan történész tanácstalanul áll ez előtt a világcsoda előtt! Mi hát ennek a rejtélynek a magyarázata? A Szentírás megadja erre a kérdésre a választ: Az "Ószövetségi" Szentírás ui. ennek az érdekes népnek szellemi öröksége, vallásos irodalma. Mégpedig olyan irodalom ez, amelynek ilyen formában nincs párja hatezer év irodalomtörténetében. A Szentírás nem más, mint Izrael hitének megörökítése. Egy istenhívő nép Hiszekegye, Credója, az óriási pogány világ elhagya- tottságában. Honnan tanulták a zsidók ezt a tudományt? Honnan vették ezt a megingathatatlan szent hitet? Kétségkívül nem Egyiptomtól lesték el. De nem is Babilóniától. Hiszen történelmük egész ideje alatt Egyiptom és Mezopotámia istenei ellen küzdöttek prófétáik. Talán maguk találták volna ki, saját maguk alkották volna maguknak ezt a merész egyisten hitet? S maguk teremtették volna meg Jávának, Istennek alakját is? Ez képtelenség! Hiszen a zsidók, hacsak szerét tehették, cserben hagyták apáik hitét és Jávé helyett a környező nemzetek pogány isteneit tisztelték. Mindig volt azonban egy kis csoport, amely körömszakadtáig harcolt a hit tisztaságáért és a végsőkig ragaszkodott Abrahám, Izsák és Jákob Istenéhez. S ennek az Istennek temploma ezer éven át hirdette ott Jeruzsálemben a maroknyi nép diadalmas hitét...
