A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
7 átsiklott a magyar szövegre. Istent dicsérő zsoltárok voltak. Milyen gyönyörű! A szövegben, Istenneve helyett ez aszó állt; "Örökkévaló". Már a hittan órán is hallottam ezt a szót. Most behatolt a lelkembe és ámulvamondogattam: - Örökkévaló! Igyekeztem elképzelni és helyesen értelmezni ennek a szónak a jelentését. Örökkévaló... nincs kezdete, nincs vége... Mintha előttem egy beláthatatlan, feneketlen mélységű tenger hullámozna... Becsuktam az imakönyvet. Leszaladtam a kertbe... Ott a lombos fák mögött nem láthat engem senki sem, ott nem zavarhatnak, ott próbálom majd megfejteni ezt a szót; - Örökkévaló! Jártam a kertben fel és alá, néztem az égre és ismételtem, egyre ismételtem; - Örökkévaló... Sejtelmek ébredtekben- nem; a végtelenség első megsejtése... Ettől a naptól kezdve az Örökkévalót közel éreztem magamhoz. Ha az utcán mentem, ott volt az ég kékségében, a hegyek furcsaságában, a folyó vizének mélységében. Ha otthon voltam, akkor a balkonon meg a kertben várt rám és itt volt a csend titokzatosságában. Ha lefeküdtem, virrasztóit a sötétségben, Mindenütt ott volt és mindenütt éreztem: - Örökkévaló! Elvonuló és zárkózott természetű lettem. Otthon azt mondták, hogy barátságtalan és kiállhatatlan vagyok. De én evvel nem törődtem. Nekem egy nagy titkom volt; én szerettem az Örökkévalót. A magányban szóltam Hozzá és figyeltem a lelkiismeretem mélyéncsendülő,, irányító hangra. Lassanként ellenállhatatlan vágy ébredt bennem, hogy lelkem titkos beszélgetéseit leírjam és ekkor kezdtem meg a 1 elkijegyzetek írását. Részletek a ti zennégyéves koromban írt I e / k i jegyzeteimből. 1916. máj. 15. - Csodálatos, hogy mily gyorsan mentek végbe bennem oly nagy változások. A kétségbeesés és pesszimizmus eltűntek belőlem, és éppen eltűnésük által ugyanakkor lelkemben mély, igaz érzés támadt. Mint mikor az alaktalan bimbóról lefeslik a burok, mely egy ideig körülvette, éppúgy történt az én lelkemben is. A régi tulajdonságok, melyek mintegy elzárták a magasztos érzések fejlődését, eltűntek és ez okozta, hogy ekkor kibontakozott szívemben egy állandó érzés; az imádat, csodálat, hit és bizodalom Isten iránt. Az egész változásban az O csodás utait látom. Mire való volt az én szinte érthetetlenségig nagy szeretetem R. tanárnőm iránt? Csak arra, hogy egy általam önzetlenül szeretett embertől halljam azt, amire a megváltozás szempontjából szüksé-
