A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 4. szám

6

LELKEM ÚTJA- Egy megtérés története. Az Örökkévaló.

Az első bűnbánat első, közvetlen eredménye az volt, hogy sokkal közelebb éreztem magam a jó Istenhez. Nagy hálát éreztem iránta, amiértnem hagyott el a csüggedés percében, sőt mindinkább tapasztaltam, hogy segít engem a megváltozásban. Ennek hatása alatt, érdeklődni kezdtem minden iránt, ami Istenre vonatkozik. A hittan órán legjobban az kötött le, ami közvetlenül Isten lényével és tulajdonságaival volt kapcsolatban. Elhatároztam, hogy Isten iránti hálám jeléül, rendszeresen el fogok járni a szombat délutáni istentiszteletre.

A templom belsejét meglepően szépnek találtam. A hatalmas oszlopok, a magasba futó ívek, a színesen omló vonalak, sajátságosán emlékeztettek Isten nagyságára és gazdagságára. De a templomi zsivaj, a gyerekek fegyelmezetlensége, bántóan hatottak rám.

Az egyik oldalon ültek a fiúk, a másik oldalon a lányok. Istentisztelet alatt, a fiúk héber dalokat énekeltek. De a héber szöveget, helyenként, szándékosan elferdítették, mintha magyar szavakat mondanának. Például, az egyik dal vissza-visszatérő sorában, az elferdített héber szó, következetesen így hangzott; "lúd mája". Ilyenkor az egész gyereksereg nagy kacagásba tört ki. Megriadtam és elszomorodtam. Nem ilyennek képzeltem az Isten házát. Mellettem súg- dolóztak és lökdösődtek. Próbáltam figyelni az istentiszteletre, de nem értettem, hogy mit miért tesznek. Akkor összekulcsoltam kezemet és csöndesen Istenre gondoltam és kértem Urunkat, hogy ne haragudjon ránk.

Ebben az időben történt, hogy az egyik hittan órán a hitoktató úr összeszidott, mert nem tudtam héberül olvasni és azt mondta, ha nem fogom gyakorolni a héber olvasást, nem kaphatok jelest hittanból. Szomorú szívvel előkotortam otthon az egyetlen imakönyvet, ami a házban volt. A lapok egyik oldalán héber szöveg, a másik oldalán magyar. Próbálkoztam a héber betűkkel, de a tekintetem csakhamar