A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
42 gyezni, hogy ő majd elintézi ezt magukkal a fiatalokkal. De azok nem mozdultak. Erre a pap is fújni kezdett, mire Süveges uramék elkövetkeztek morogva, mint cirkuszi oroszlánok az idomítóhangjára. Jóskát elküldte, hordja be Julis asszonynak a vizes edényeit, meg a fás ládát, ő meg szépen kifaggatta az iruló-pirulóKrisztinkát. Utána meg a lányt küldte konyhai segítségre és Jóskát vette elő. Mikor mindent így megtudott és látta a dolgok állását, elkövetkezett a szokásos hirdetés és mindaz, ami a hirdetést követi... míg az ifjú pár Isten és ember előtt rendberázódott. Jóska, Krisztina és a kis Tina jókedve töltötte be bizonyos idők múltán a házat, mintha az egész kis "baleset" csak arra lett volna jó, hogy egy ilyen hangos-zajos fészek megépíttessék. Tinamárpö- työgni kezdett, nagy bukdácsolásokkal, huppanásokkal már közlekedni is kezdett. Még maga a lőcsfalvi pap is eljátszogatottnéha vele arrajártában. Apja, anyja azt sem tudták, hová tegyék, mit csináljanak vele. Egyszóval együtt gazdálkodtak. Mert a lányka nagyon apás lett és nem volt elég neki a madár-látta kenyér a mezőről, ő a madarat is látni akarta, amelyik a kenyeret látta... De biz a fészek egyszer elnémult. A kis madár kiszállt belőle. Hiába erőlködött a doktor bácsi. A torokgyík makacsul szorongatta torkát és nemsokára egy kicsi sírocska domborult a temetőben. Élt két és fél évet. Jóska vigasztalhatatlan volt. Eltűnt arcáról az örök jókedv, de még a pirosság is. A "Dundi" szikár emberré keményedéit a csapás alatt. Apja, az öreg Gergely Bá’ szólt is papjának, nézne fia után, mert még valami kárt tesz magában. A lőcsfalvi pap megpróbálkozott. De eleinte nem sokra vitte a vigasztalás művészetében. Egyszer aztán Jóska az Istent kezdte okolni, hogy elvette tőle élete minden örömét. Az aztán már a lőcsfalvi papnak is sok volt;- Fiam, legyünk csak őszinték, az a gyerek igazság szerint, nem illetett meg téged.- Hogy gondolja a Tisztelendő űr. Én vagyok annak az apja, ahogy élek!- Annak az vagy. De loptad!- Hogy már mint én?- Hát nem is én, mérgesedett a pap.- Hogy érti ezt, Tisztelendő úr?- Hát úgy fiam, hogy te tulajdonképp tilosban jártál. Emlékezz
