A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
43 csak vissza az öreg Süvegesre meg két fiára. Bizony tilosbanvoltál. Úgy loptad ezt a gyereket. Leszakítottad az Isten kertjéből.- Értem, mire céloz a Tisztelendő úr.- No, de ne búsulj, hisz fiatalok vagytok még! Most már a magadéban vagy Isten és ember előtt. Ami ezután jön, az tényleg a tied lesz. Telt, múlt az idő. Egyszer jön ám a Gergely Jóska széles nagy mosollyal a plébániai irodába. Letesz két hatalmas szivart papja orra elé.- Tisztelendő úr, keresztelünk!- Ne mondd!- Hozzá még duplán. Mert ikrek. Egy fiú, egy lányka!- Nagy újság, fiam. Gratulálok!- Tisztelendő úr, emlékszik még a szavára? Isten tényleg visszaadta. Adott egy fiút, meg a kis Tinát is visszaküldte, mert szakasztott olyan, mintha csak ő lenne.- Értem, fiam, mire célzol, - mondta csendesen a pap.- Oszt ezeket igazán nem loptam, - toldja meg a Jóska huncutkod- va. - 0 is a régi Jóska lett újra. Uram, Te végtelen vagy, nem férsz földi agyakba, adj fényt és vidd szívünket az égi magasokba. Könnyet kell letörölni könnyes szívről és arcról: az ember sötét völgyben Tőled messze barangol. Hamis próféták jönnek, mint ingó, sötét árnyak s vörös tüzet csiholnak a hamis Messiásnak. Uram, ó mondd, hová lett a Golgota keresztje s hová a Isten-vérrel töltött üdvösség kelyhe? Fiatal vének ülnek tüzes bográcsok mellett: vérben és borban főznek mámort és duhaj kedvet. Vihar veri a tengert, a bárkák, jaj, inognak: Mester, parancsolj csendet sátánnak, hullámoknak. Virág!1 Andor, S.J. verse IMA A XX. SZÁZADBAN
