A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
34 Roma rémnapjaira kell gondolnunk. Azt nem tudjuk, hogy itt e kapu előtt esett-e el egy szálig a svájci gárda, amikor V. Károly gyilkoló, fosztogató zsoldosai ellen az Angyalvárba menekülő pápa, VII. Kelemen futását fedezte. Akkor a gárda tagjait mind lekaszabolták. Sejthetjük is, hogy miként. Bizonyára olyan szakállas alabárddal küldték a másvilágra a tejen-sajton szép nagyra nőtt svájci parasztfiúkat, mint amilyen középkori fegyverrel áll most is őrt e kapuban a dicső ősök ugyancsak nagyranőtt unokája. Ez a Portone dibronzo? kérdi amerikai védencünk és jól megnyomja újra a két szót. Ez, - válaszoljuk szárazon. - Erre ő: igen, sokat olvastam róla... - Erre mi: - kár volt, a fele sem igaz... - Gondolja?... Szeretnénk neki azt mondani, hogy a Vatikánban nem őriznek atomtitkokat, nem folynak rakétakísérletek, nem irányítják a nemzetközi aranypiacot, nem lopnak el kémeket, nem veszítenek össze politikusokat, de népeket se. Sőt, mi több, itt a "munkareggeli" fogalma is ismeretlen, nem döntenek két villaszúrás között világrészek sorsáról. Minden ellenkező hírverés és szenzáció felfedezés a mítoszok világába tartozik. Ha valaki egyszer lajstromba veszi a 20. század mítoszait és legendáit, hát a tárgymutatóba ezt is föl veheti; a Bronzkapu mítosza avagy, hogyan kormányozza a pápa az Egyházat? Még a zsinat második ülésszakának napjaiban, amikor az Egyház központi hivatalainak, a kúriának a működését bírálták, a világsajtó természetesen mint csemegét kapta föl ezt a témát. Ki is számították nagy hirtelenjében, hogy a pápa körül több mint háromezer prelátus és pap sürög-forog. Háromezer jezsuita-furfanggal kiképzett és minden diplomata-hájjal megkent egyházi hivatalnok, akiknek testületé a híres vagy inkább hírhedtnek föltüntetett Kúria a maga súlyával a zsinatot is képes megbénítani, íme a mítoszt alkotó írói fantázia egy szép virága. Mert akárhogyan is számoljuk, 3000kuriális tisztviselőt az egyházkormányzat központi hivatalaiban nem találunk. Mégjó, ha úgy ötszázat össze tudunk szedni, de ezek közé az altiszteket is be kell számítanunk. Pedig végeredményben az 500 milliós lélekszámú katolikus Egyház kormányzásához háromezer hivatalnok nem is lenne túl sok. De hiába tetszetős ez a szám, hiába akarja úgy feltüntetni a dolgot, hogy a kúria még a pápa teljhatalmával is birkózni tudó hatalom, a mítosz csak mítosz marad, a kúria meg a kongregációkban dolgozópapok aránylag nem is népes, főként pedig semmiféleképpen nem autonóm hatalommal bíró csoportja. Kérdezhetné valaki: - miért van a pápának annyi hivatalra szüksége! Mi ezeknek a paphivatalnokoknak a munkája? - Hogy mi a munkájuk? Lássunk csak válaszul néhány naponta előforduló "banális"
