A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
A Bronz Kapu mítosza A Szent Péter tér közepén az obeliszk árnyékában ülünk és számolgatjuk, hogy Bernini kettős oszlopkaréja fölött hány kőszent figyeli már századok óta a térben és időben meggyökereztetett istenországa viszontagságos életét. A múlt és jelen képei szövődnek egybe abazilika homlokzatán. A háború és béke vissza-visszatérő látomásába nagyszerű ünnepek és félelmetes órák emléke keveredik. Nézzük a teret, a templomot, a kupolát a föléje boltosodó római eget, az égen cikázó fecskéket és azon tűnődünk, hogy az Egyháznak, ennek a tisztaságos, széparcú matrónának a ruhája miért van selyemfonálból és zsáknak való kenderkócból szőve, homlokát miért díszíti diadém és e diadém alatt miért rejtőzik a töviskoszorú? Elmélkedésünkből egy külföldi turista riaszt föl bennünket, amerikai akcentussal kérdi: - Bocsánat, meg tudná mondani, hogy hol van a Bronz-kapu... - A két szó: "Bronz-kapu "valami sajátságos áhítat dicsfényében lebeg a kérdés fölött, mintha egy francia akadémikus Richelieu-ről kezdene emlékbeszédet, vagy egy zenekonzervatóriumból éppen kikerült diák Beethoven zongoráján kezdené játszani a Waldstein szonátát. 0! egyszerű volna csak átmutatni a téren, hogy ott ni, az oszlopkaréj jobb felső csücskében rejtőzik az, amit barátunk keres, de érdekesebb, ha felállunk és az "andia- mo" biztató invitálásával elvezetjük amerikai hittestvérünket a pápai palota bejárata, a Bronz kapu elé. Már ide is érkeztünk. Nem tagadhatjuk, ha főbejáratnak kevéske is, de azért kiadós kapu ez a Bronz kapu. Van vagy nyolc méter magas. Úgy kiszegecselték ököl- nyi vasszegekkel a bronzlemezeket, hogy akaratlanul is a sacco di
