A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám
18 hősök, szellemek, égi táncosnők seregei alkotják... A művelt hindu, a maga, többnyire bámulatosan tisztult egyisten- hitével, megértő jóindulattal szemléli honfitársainak színes elképzeléseit és ábrázolásmódjait az istenek világáról. Az a felfogásuk, hogy a csodálatnak minden megnyilatkozása, bármennyire gyermeteg, vagy akár együgyű legyen is, egy-egy lépcsőfok, amely maga- sabbfokű szemléletre segíti el az embert. A különféle vallások, amelyek a hinduizmus nagy egységesítő keretében különféle ellentétes végleteket olvasztanak egymásba, a hindu bölcsek szerint csak különféle utak, amelyek az embert elsegítik az egy, közös cél felé, a lélek végső "szabadsága" felé. Nem az a fontos, hogy mit gondol az ember, vagy hogy mit hisz, hanem az a lényeges, hogy mit tesz. A hindu világszemlélet szempontjából már csak azért sincs különösebb jelentősége annak, hogy valaki sok istent imád-e, vagy csak egyet, mert a hindu vallás egyik alapvető tanítása az,' hogy a világmindenség egyetlen nagy egységet alkot, amelybe az istenek is éppúgy beletartoznak, mint minden más élőlény. Bármennyire zagyvának tűnik fel a hindu vallás abban, ami az elméleti rendszert, vagyis a "tanítást", vagy a "hittételeket", vagy inkább azok teljes hiányát illeti, a hindu népet mégis a világ legvallásosabb népének kell tekintenünk. Nincs ugyanis még egy olyan nép a föld hátán, amelynek életét minden vonatkozásban annyira át- és áthatná a vallás, mint a hindukét. A vallás határozza meg a nép társadalmi felépítését is ("kaszt-rendszer"); a vallás szinte kizárólagos sugalmazója az irodalomnak (nem egy költőnek versbe öntött imádságait minden további nélkül bele lehetne venni katolikus imakönyvekbe!), sugalmazója a művészeteknek, a színháznak, sőt még a filmiparnak is. (Azévente előállított új játékfilmek száma szempontjából India - az Egyesült Államok és Japán után - a harmadik helyen következik. Es ezeknek a filmeknek legalább 60 %-a vallásos tárgyú!) A hindu mindennapi életében pedig alig van olyan cselekmény, amelyhez bizonyos szertartások ne kapcsolódnának (felkelés, lelki tisztulást jelképező testi fürdők, étkezések, lefekvés). Az újjáéledés korszakában? India kormánya, néhány "nyugati demokrácia" mintájára, vallási vonatkozásban "laikus", vagyis szigorúan közömbös álláspontra helyezkedik. Ennek egyik következménye az, hogy állami iskolákban, a hivatalos tanterv keretében, tilos bármiféle vallásoktatás. Mégpedig annál a (nagyon vitatható) elvnél fogva, hogy "az állam pénze nem szolgálhat vallási célokat".
