A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-04-01 / 4. szám
34 pedig hát dehogy... Egyik napon a lőcsfalvi plébános elkövetkezendő prédikációján elmélkedett az apátsági kert lugasában s úgy a maga belső tapasztalata alapján, valamint a mindenféle szőrű bárányok kezelése közben szerzett mélyebb bepillantásai alapján az emberi természet útvesztőibe, érdekes felfedezésre jutott. Prédikációjának főtémája ez lett volna: Miért van olyan kevés szent vagy legalábbis tökéletességre törekvő bárány a nyájában, hiszen Atyánk, ki a mennyekben vagyon, Jó. Szent Fia, Jézus Krisztus pedig életét adta értük, vérét hullatá a kereszt durva fáján. A Szentlélek pedig ígérete szerint ott fujdogál, ahol akar... S itt jött a nagy felfedezés! - Az üdvösségre szükséges kegyelmeket Isten mindenkinek adja, hiszen minden ember üdvösségét feltétlen isteni akarattal akarja. De hát hol van a mennyországba való szerencsés besompolygás az életszentségtől vagy a tökéletességtől? Ehhez külön kegyelmekre van szükség, tekintve átkos örökségünket Adám és Éva bűnbeesése miatt. De miért nem harmatozik lelkünkre ez a különös malaszt? Hát csak azért, mert nem kérjük... Ez csak azoknak adatik, akik komolyan kérik, akik zörgetnek... "Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyitta- tik nektek... " Itt akutya elásva! Mi bizony nem kérjük, nem keressük és nem zörgetünk. Es miért nem zörgetünk? Mert önérzetesek, mert büszkék, mert kevélyek vagyunk. Vagy mert ott lappang ben- nünktitokban az önmagunk üdvözítésének gondolata. - Miért kérjek? Utóvégre nem vagyok én az Isten koldusa... ha be akarok menni a mennyországba, hát addig erőiködök, míg bejutok...- Vagy - Isten bocsáss - úgy érezzük, hogyha Isten annyira akarja, hogy tökéletesek legyünk, mint O (Legyetek tökéletesek, mint az én mennyei Atyám is tökéletes) - hát majd megadja a hozzávalót kérés nélkül is... Vagy talán - durvábban - : Tudod, Uram, hogy semmire sem megyek az ég felé vezető úton... hátha Te olyan Jó vagy, olyan jóságos Atya, olyan Gondviselő Atya, miért nem adod, hiszen látod, hogy szükségem van rá... ? Miért várod, hogy könyörögjek érte? Hát én bizony nem kérem... Ha adod, adod; ha nem adod, nekem úgyis jó... Nem azt akarom ezzel gondolni, - eszmélkedetttovább a lőcsfalvi bárányok pásztora - hogy ezt tényleg a bárányok ilyen kifejezett formában mondják... de lent, ott lelkűk mélyén lappangva, amikor nem kémek, tulajdonképp ez húzódik meg.
