A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-04-01 / 4. szám
33 A lőcsfalvi apátságnál nemcsak papok voltak, hanem szerzetes testvérek is. Ez olyan szerzetes, aki ugyan Istennek szenteli életét éppúgy mint a pap, fogadalmat tesz, a rend szabályai szerint él, de nem misézik... így mondják a faluban. Nos hát! a lőcsfalvi apátságban az ilyen testvéreket csak úgy hívták: az ispán urak. Még akkor is, ha a gazdasághoz csak annyi köze volt, hogy terményeiből evett... Ispán úrnak pedig azért hívták őket, mert többen közülük a gazdaság különféle ágait vezették... így volt: erdő-ispán, szőlő-ispán, gépész-ispán, méhész-ispán... stb. A testvérek közül egynek volt különösen nagy híre. Nem is hívták másképpen csak Szent-ispán úrnak. Szentségi hírének forrása pedig ott bugyog, hogy állítólag a szent szegénységgel jegyezte el magát hősies fokban. Tényleg csodálatot keltett, hogy egy ilyen "ménkú" nagy birtok mellett lehetne mindene, mint a többi ispánnak, de a Szent-ispánnak, hol a könyöke lógott ki a kabátból, hol a nagy lábujja a csizmából, hol a gallérja volt törött és még sok más ruhabéli fogyatékosság... Mások viszont, akik nem olyan könnyen láttak szentet halandó emberben, a kormányzót okolták. A kormányzó úr papi ember, a legfőbb elöljáró, aki az uradalmat kormányozza.- Hogy lehet olyan fösvény, ekkora gazdaságban, hogy alattvalóitól még a tisztességes rajtavalót is sajnálja... Maga a lőcsfalvi pap, bár közülük való volt és volt tudomása a ház ügyeiről, de mint a lőcsfalviak lelkipásztora, nem igen szeretett más dolgába belekotyogni, - hát csak ott állt a vélemények hullámzása közepén, maga sem tudván, hol lehet az igazság... Annyi szent igaz, hogy ő maga a Tihanyi testvért nem tartotta szentnek, sem a kormányzót garasosnak. Szerinte itt valami láthatatlan belső ügyről lehet szó, ami azt a látszatot kelti, mintha... A LÁTSZAT CSAL (A lőcsfalvi pap naplójából.)
