A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-04-01 / 4. szám
GYERMEKEM kérlek, ne aludj tovább... Szemlélnünk kell Krisztust, hogyan megy fel a Kálvária hegyére. Újra át kell élni vele együtt a keresztút stációit, hogy irántunk való szeretete egészen átjárjon bennünket. A "passió" azonban nincs befejezve. Krisztus 2000 évvel ezelőtt ugyan már egyszer átélte, amikor az ember bűneit és szenvedéseit magára vette. Most ez a szenvedés szét van osztva a világban és így lesz az idők végezetéig. A tagjaiban tovább élő Krisztus szemünk láttára tovább folytatja értünk szenvedését és halálát. A keresztút városainkon, falvainkon, kórházakon és gyárakon vezet keresztül) a nyomor és szenvedés utcáin halad, és bejárja a harctereket. Ezek előtt a stációk előtt kell szemlélődnünk és imádkoznunk, hogy a szenvedő Krisztustól erőt nyerjünk: Ót olyannyira kell szeretnünk, hogy képesek legyünk Vele együtt dolgozni és szenvedni. MEn haláltusában leszek az idők végezetéig" - mondja Isten. Keresztre fognak feszíteni az idők végezetéig. Gyermekeimnek, a keresztényeknek látszólag fogalmuk sincs erről. Megostoroznak, ütnek, felnégyelnek, keresztre feszítenek; szemük előtt halok meg és ők semmit nem tudnak róía, semmit nem látnak: vakok. Egyáltalán nem igazi keresztények; máskülönben nem örvendeznének az életnek, mialatt én haldoklóm. Uram! - mondja az ember, - ezt nem vagyok képes felfogni; ez nem lehetséges. Te túlzói. En védelmeznélek Téged, ha megtámadnának.
