A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-04-01 / 4. szám
17 ütemben. Ezt akarta pótolni már az első vatikáni zsinat is, amikor az Egyház látható fejének, a pápának a hivatalát, joghatósági körét meghatározta. Amit történelmi viharok következtében az első vatikáni zsinat nem tudott elvégezni, azt vállalta a második vatikáni zsinat. Tette ezt, mert - amint VI. Pál pápa is hangsúlyozta a zsinat második ülésszakának ünnepélyes megnyitása alkalmával - az általános óhaj, a szükség és kötelességtudat követelte, hogy az Egyház saját maga felé is fordítsa tekintetét és foglalja szerves egészbe ez önmagára vonatkozó szemlélődésnek az eredményét. Az Egyház természetére, céljára vonatkozó tanítás fejlesztését szükségessé tette a zsinat általános irányvétele is. Az "aggiorna- mento" első feltétele volt az, hogy az Egyház öntudatában megerősödjék, mert hogyan is léphetne be a modem élet zsivajgó sűrűjébe, ha nem tud válaszolni a köréje sereglett tömeg első kérdésére: Ki vagy és mit akarsz velünk? Az Egyházról szóló, nagy gonddal előkészített konstitució-terve- zetet a zsinat csak az első ülésszak végén kezdte tanulmányozni. Az első ülésszak munkáját egy lényegesen könnyebb témával, a liturgia reformjával kezdték meg. Az Egyházról szóló szkémát csak akkor vették elő, amikor a zsinat gépezete, az első ülésszak hét hetes bemelegítője után kifogástalanul működött. A javaslat már első látásra is sok mindent ígért. Derűs és borús napokat, mozgalmas vitákat, az új utakra vágyó és a konzervatív teológia összecsapását. A vita első menetében a nagy kérdés ez volt: elfogadja-e a zsinat igazi megvitatás tárgyául az Egyházról szóló szkéma szövegét, vagy visz- szaveti, mint tette az első ülésszak napjaiban a kinyilatkoztatásról szóló javaslattal. Pedig nem volt ok a félelemre, mert a vita második napján, október elsején, a zsinat 43 negatív szavazat ellenében 2301 "piacet" szavazattal napirenden hagyta az Egyházról szóló szkémát. A javaslat általános bírálata 8 munkaülést, egyes fejezeteinek a kritikája a második ülésszakban 13, a harmadikban pedig a 7. és8. fejezet tanulmányozásával 4 munkaülést vett igénybe. Vagyis a javaslattal a zsinat összesen 25 munkaülés keretében foglalkozott. A legtöbb nehézség 3. fejezetének a tanítása körül mutatkozott. Ebben a fejezetben tanítja ugyanis a zsinat, hogy a világegyház püspökei az apostolok kollégiumának mintájára, kollégiumot alkotnak és ennek a kollégiumnak joga és kötelessége, hogy az Egyház látható fejét, a pápát a kormányzásban támogassa. Az ellenzék ugyanis az első vatikáni zsinat által megfogalmazott hittételre, a pápai primá
