A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-04-01 / 4. szám

13

ÚTITÁRSUNK KASZAP ISTVÁN

NAGYCSÜTÖRTÖKRE

"Példát adtam nektek". (Jn. 13, 1-15.)

"Mily fölséges az Oltáriszentség! Onnan árad ki minden erő, buzgóság, önfeláldozás,vértanúság! Szeresd, imádd és tanulmányozd, hogy mint a szenteknek, neked ismindened legyen".

Ha az Oltáriszentség nem volna, kereszténység se volna. Rég elsöpörte volna az idő, az emberi gonoszság és cinizmus. Nem volna több a kereszténység, mint egy a számos pogány vallás közül, amelyek nagy alapítóik tanítását zagyván összekavarják a mindenkori emberi indulatokkal.

Vagy ezer részre szakadva, szekták, felekezetektörmeléke volna a kereszténység. Mindazok a szakadárok, hitújítók, akik elszakítják a maguk felekezetét az Oltáriszentségtől, halálra is ítélték vele önmagukat. Ha fenn is marad hagyatékuk századokig, lassan, de biztosan befullad az emberi tévelygésekbe és a közönybe.

Bölcsességet adnak a szent könyvek, a szívet ájtatos hangulatba hozzák az ihletett művészek alkotásai, de erőt csak Jézus ad az 01- táriszentségben. A bölcsesség nem elegendő, a művészet sem elegendő; erő kell, szentek és vértanúk kellenek, hogy az Egyház fennmaradjon.

Nem hiába rendelte ezt a szentségek között is legcsodálatosabb