A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-04-01 / 4. szám

14

r r /

szentséget szenvedése előestéjén az Ur! Szenvedni csak Vele együtt lehet, küzdeni önmagunk és a világ ellen csak Vele együtt lehet, egymást alázatosan szolgálni, csak Vele együtt lehet.

És megtisztulni, lábunkról a világ porát és szennyét lemosni, lábunkat a mennyország gyémánt-tükörnél tisztább padlójára előkészíteni, csak Vele és Általa lehet.

NAGYSZOMBATRA "Megnézni a sírt..." (Mt. 28, 1.7.)

"Meg kell a világ számára halnom..."

"Folyton keresd az önmegtagadást, hadd gaz. dagodjék a lelked".

"Lehetőleg mindenben tagadd meg magad”.

Meghalni a világ számára! Itt a "világ" alatt nem az igazságból, szépségből és jóságból megteremtett valóságot érti Barátunk, Isten Szolgája, hanem a múlandó látszatokat.

Más az Isten világa és más a világ fejedelmének országa. Minthogy igaz, jó és szép csak Istentől származik, teremteni csak Isten tud, azért csak az O világa valóságos. Kétféle valóság pedig nincs; Isten rosszat nem teremthet. Ezért Belzebubnak, a világ fejedelmének az országa csupán árnyékok játéka, csalóka látszat, mely Isten világa körül élősködik és kísért.

Aki ennek a világnak: a múló gyönyörűségnek, a féligazságoknak és egész hazugságoknak, az önzésnek él, nem egyebet imád, hanem csakis árnyékot.

Az árnyékoknak kell meghalnod, ha Isten szerint akarsz élni. Ez a halál nem rothadás, mert nem külsőség és nem a test dolga. Ebben a halálban a szemek nem fordulnak ki, de kitágulnak és kigyulladnak, az arc nem torzul el, hanem mosoly ömlik szét rajta, eltö- rülhetetlen mosoly, atest nem merevedik meg, hanem megnyugszik.

Aki az árnyékoknak meg tud halni, annak szemében ott ragyog, fülében ott zeng, ajkán és nyelvén ott édesedik valami a halál utáni életből.

Mily balga, aki azt hiszi, hogy aki a múló árnyéknak hal meg, meghal az életnek is... !