A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-04-01 / 4. szám

Cser László S.J.

AZ ÉLŐ TÖRVÉNY

4. AZ IMA:

. FELELET ISTENNEK

^ZS^-z előbbiekben megállapítottuk, hogy a hit által érjük el Istent. A hit továbbá isteni ajándék. Ha elfogadtuk, ha hűségesen őrizzük, ha neveljük, ha bennünk él és kihat egész életünkre, akkor elsősorban imádságban nyilvánul meg.

i az imádság? Imádása annak az Istennek, akiről tudjuk, 1 hogy a semmiből teremtett minket. Mert teremtett, kiválasztott és akart a sok lehető élő ember közül minket, ezért hálásak vagyunk, ezt köszönjük neki. Az az ismeret, amit a hit által róla szereztünk, úgy eltölt bennünket, hogy áldjuk, imádjuk végtelen Isteni Fenségét.

a valaki közöl velünk valamit s azt megértjük, legalább fejhajtással adjuk jelét annak, hogy megértettük. Ha valamit szépnek, jónak, igaznak találunk, akkor szóval, taglejtéssel, arckifejezéssel mutatjuk tetszésünket. Ha jóságot tapasztalunk, a hála érzése fakad bennünk. Ha valaki szívességet tesz nekünk, azt megköszönjük. Ezt tesszük Isten felé is: hálánk, köszönetünk, elragadtatásunk jele az imádás, az imádság.

zek szerint az imádság lenne a legtermészetesebb emberi tulajdonság. Jól tudjuk, hogy a gyakorlatban ez nincsen így. Kü- lönösenkorunkban nincsen így, mely talán legembertelenebb az ösz- szes civilizációkközött. Érzékeink belefásulnak a körülöttünk dübörgő munka, szórakozás szüntelen zajába. Életünk fél az elmélyüléstől, a magánytól. Az egyedüllét szinte elviselhetetlen számunkra. Az önmagunkba tekintés megijeszt. Pedig, az elmélyedő, az elmélkedő,a reflektálólelkület szükséges ahhoz, hogy könnyen és jól imádkozzunk.

I