A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
33 (á lőcsfalvi pap naplójából.)-‘r jegyzetei Az öreg lőcsfalvi papot semmi úgy nem tudta kihozni csendes bé- ketúréséből, mint az a nagy irathalmaz íróasztala sarkán, amit a püspöki iroda zúdított a nyakára. Már napok óta hívogatja a tanúkat, hallgatja őket rosszkedvvel és másolgatja vallomásaikat. Keserves ügy ez neki is. Mint pásztor nem igen szokott bárányai családi ügyeibe beleavatkozni, csak ha nagyon "muszáj" volt a lélek java szempontjából. De ennek a házasságnak ő is ellene volt annak idején. Nem is olyan régen, alig múlt két esztendeje. Ellene volt ennek azt hiszem mindenki, kivéve a két érdekelt ifjú felet. Ellene volt Almássy földbirtokos, aki kitagadással fenyegette Béla fiát a "családján ejtett szégyen miatt"... A Horváth Panni, falusi zsellér szépségkirálynő özvegy beteges édesanyja is, aki majdnem a másvilágra költözött az ellenkezésben. S most itt az aktacsomó. Almássy Béla házassága egyházi érvénytelenítését kéri. Mi alapon? Hát csak azon az alapon, hogy azt hiszi: úrnak mindent lehet és az uraknak minden sikerülhet, ha nagyon akarják. No de úgy látszik, ebben az esetben nem fog sikerülni, - mér- geskedett magában a pap. Majd nagyot ásított, hisz beledolgozott a késő éjszakába. - Hej, hogy miért is veszi el a fiatalok eszét a szenvedély? Vajon teremhet a bojtorján fügét? - jutott eszébe Mestere szava. - Azt nemigen ! De úgy látszik a fügefa teremhet tövist... mert ez az ügy szúr, akárhol is nyúl hozzá az ember. S reggel bizony a lőcsfalvi pap az íróasztalánál ébredt fel, mert álmos feje az aktacsomóra hullott, melyen keserves életet álmodott mind az alperes, mind a felperes számára... S alighogy felébredt, megint csak a per jutott eszébe. Hamupipőke - gondolta magában. A falu fiataljai, hogy odavoltak! Hányán irigyelték? No most van, mit irigyelni! Úgy látsziknem is olyan jó szegény zsellérlányból hirtelen nagyságos asszonynak lenni! No de talán szedjük egy kicsit időrendbe az öreg pap szüntelen Egy házassági per T
