A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-12-01 / 12. szám

34 gondolatcsapongását a kellemetlen iratcsomó felett. Ifjú Almássy Béla ritkán volt otthon apja birtokán. A gimnáziumot a jezsuita atyák pécsi internátusában végezte. Nyáron külföldre küld­ték nyelvtanulásra. Jogászkodni,Pestenjogászkodott. No, hogy most végre bevégezte a sok tanulást, rászánta magát, hogy az ősi birto­kon piheni ki a vizsga fáradalmait. így akadt meg a szeme Horváth Pannán falusi csatangolásai közben. Ami ezután következett az olyan volt, mint a vadász szenvedély. Napokon keresztül tervezgette, hol találkozhatna a leánnyal. Leste vizsla szemmel minden mozdulatát. Nem kell mondanom sem, hogy nem házasodási szándék vezette. A vadász szenvedély dolgozott benne, mely szépséges prédára les, hogy megszerezze magának. Az első találkozás rövid és drámai volt egy falusi bálon. A legények majdnem verekedésbe kezdtek a nagyságos úrfival, mikor szintekisajátította magának az ő Pannijukat. Béla úr- fiaz egyik tánc után kicsalta a leányt egy kis sétára. Azt hitte, hogy egy nagyságos úrfinak mindent szabad, de egy csattanós pofon fájdal­ma magához térítette.- Mit gondol a fiatal úr, - méltatlankodott Panni, - azért hogy sze­gény lány vagyok, van becsületem... Az úrfi látván, hogy melléfogott, taktikát változtatott.- Pannika, maga félreért engem. Én magam sem tudom, mi van velem, de amióta először megláttam, nem bírok magammal... Én magát feleségül szeretném venni...- Nem tudom. Anyám biztosan nem fogja megengedni, - sóhajtott a leány, de szívében már kinyílott az álom virág. Almássyban megszületett a haditerv. Hogy őszinte volt-e, nem-e, ki tudhatja? Mikor atyjának elmondta szándékát, az napokig nem szólt hozzá. Mikor a fiú erősködött, rövid választ kapott: - Fiam, ha ezt a szégyent hozod nevünkre, kitagadlak és mehetsz a nagy világba! Hetekig tartó húzakodás után látva apja hajthatatlanságát, öngyil­kossággal fenyegetőzött. Az apát egyetlen gyermeke ekkora nekike- seredése megdöbbentette. A családban már volt ilyen eset.- Ki tudja, mit tehet ez az esztelen kölyök? - gondolta. Végül is beadta a derekát egy feltétellel, ha Pannát, valami ürüggyel felkül- dik Pestre nagynénjükhöz, hogy a vadon nőtt virágot beletanítsa a finomabb úri szokásokba és valami iskolázást is adjanak neki. A fiatal ember örömmel sietett Pannihoz a jó hírrel. De a leány

Next

/
Thumbnails
Contents