A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
20 Isten, hát őt kövessétek. Ha azonban Bál, úgy neki szolgáljatok!" (III. Kir. 18. 21.) A pogány papok csúnyán felsültek. De vajon Illés job- banjár-e oltárával? A próféta is tudja, hogy mi forog a kockán. Ezért így kezdi imáját: "Ábrahám, Izsák, Izrael Ura és Istene! Mutasd meg ma itt, hogy te vagy Izrael Istene. Hallgass meg Uram, hallgass meg, hogy megtudja a nép, hogyTe vagy az Úristen! " (III. Kir. 18. 36-37.) Ezekre a szavakra túz csap a csuromvizes fába és az egész nagy lánggal égni kezd. Midőn a nép ezt látta, földre borult mondván: - "Az Úr az Isten, az Úr az Isten"! Ez azonbanmár régen történt. Legtöbbennem is emlékeztek már rá. S a bálványozás vígan folyt tovább. Isten nem szűnt meg újra meg újra figyelmeztetni népét a próféták által a közeledő veszedelemre. De nem hallgattak rájuk. Akkor következett be Szamaria pusztulása. Másodszor Jeruzsálem ostromával akarta őket észretéríteni. Ám a zsidók ezt úgy kezdték magyarázni, hogy Jeruzsálem bevehetetlen! Ott van Jávé temploma és ott mutatják be az áldozatokat! És ez a fontos. Nem pedig az, hogy kinek-kinek milyen a magánélete, vagy hogy milyen a közélet az országban. A tömeg azt hitte, hogy Jávé is csak olyan Isten, mint a pogányok bálványistenei. Külső szertartásokkal, egykevés áldozati füsttel be lehet kötni a szemét. Mert lassan még a vallásos cselekményeket is csak arra használták, ihogy ezekkel takargassák szabados, erkölcstelen és igazságtalan viselkedésüket. És Ezekiás halála után megint folytatódik a már ismert nóta: bálványimádás, szociális igazságtalanság és üres ceremónia. Az égő áldozatoknak, s főleg a jeruzsálemi templomnak titkos erőt tulajdonítanak. Főleg a bálványozás terjed gomba módra. Magában a jeruzsálemi templomban is helyet kapnak a pogány istenek. A Királyok Könyve említést tesz egy Asztarte szoborról, amelyet Jávé há- zában állítottak föl abálványozók. Ezekiel prófétától megtudjuk, mint szentségtelenítik meg az igaz Isten templomát Izrael fiai és leányai; 70 izraelita férfiú, Izrael vénei, tömjéneznek Egyiptom állatainak képei előtt; az asszonyok meg a sumér-babiloni mintára a napnak hódolnak titokban. (Ezek. 8-9.) Lassan elfelejti Izrael, hogy egyedül Isten segítheti meg népét. Jobban bízik Asszíriában és Egyiptomban, mint Ábrahám Istenében. A próféta keserűen panaszkodik: Egyiptom csalóka nád, átszúrja annak kezét, aki rátámaszkodik. Meg hogy: se keletről, se nyugatról ne várjunk segítséget, a mi segítségünk egyedül Istenben van! A király és a nép azonban csak sajnálóan rázta fejét... Józsiás uralkodása alatt még egyszer (s utoljára) győz a jobb belá
