A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
10 a leghangoskodőbban az ateista Marxizmusnak hódoló munkás-szervezők keltek a munkásság védelmére, egyes keresztényekben az a fölfogás alakult ki, hogy maga a munkássors vallástalanságba és Isten-tagadásba kergeti mai társadalmunknak két lényegesen fontos embercsoportját: a bányászokat és a gyári munkásokat. Ezekkel a túlzóan téves értékelésekkel szemben ott áll a másik véglet: a munka istenítése. Ezt teszik a kommunisták, akik szerint nem a munka van az emberért, hanem az ember a munkáért, a "termelésért". Az általuk tagadott Isten helyébe a munka bálványa kerül, amelyet a munkás odaadó rabszolgaként imád. Ugyanúgy a munka rabszolgáivá teszik magukat azok, akikbiztosí- tani akarják maguk számára korunknak minden javát, kényelmét és élvezetét. Mivel ezek megszerzéséhez a munka az út, azért a munka által a vallási rajongók megszállottságával szolgálják ajólét bálványát. Helytelenül értékelik végül a munkát azok is, akik - az említett szélsőségek közepette - valami semleges középúton járnak: a munkát elfojtott kényszerrel és undorral végzik, mint valami elkerülhetetlen! rosszat. Csak azért vállalják és végzik, mert végre is a munkahozza meg a napi megélhetést, meg esetleg a szórakozás kisebb-nagyobb lehetőségeit is. Röviden: úgy végzik a munkát, mintha annak a napi kenyér biztosításán felül semmiféle magasabb rendeltetése nem volna akár az egyén örök célja, akár az emberiség eföldi boldogulása szempontjából. A munka Isten terveiben. A munka, bármelyik formájában úzzük is, a megváltott emberben az életszentség egyik állandó, fölötte termékeny eszköze. Magának Istennek a gondviselése rendezte be úgy földi életünket, hogy annak javarészét munka tölti ki. Ugyanakkor kétségtelen, hogy Istennek az a szándéka eföldi életünkkel, hogy megszentelődjünk és érde- meketgyűjtsünk az örök életre. Isten tehát a saját tervét keresztezné, ha a munkát nem megszentelődésünk eszközének szánta volna! Fedezzük már egyszer fel és valljuk be, hogy mi vagyunk a hibásak, ha a munka nem közelebb visz minket Istenhez, hanem inkább eltávolít tőle. Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy a munka által az ember tulajdonképpen Isten teremtői tevékenységét folytatja. Jézus szavai szerint: "Az én Atyám szüntelenül munkálkodik" (János 5,17); fenntartja, kormányozza, céljához vezeti a teremtett világot annak min-
