A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
II den egyes részével, összetevőjével. Mivel az ember "isten képére és hasonlatosságára" alkotott lény, kell, hogy a "tevékenység", az alkotás vonásában is hasonlítson Teremtőjéhez. És így is van: minden munkánkkal tulajdonképpen "alkotunk" valamit, vagyis olyasmit hozunk létre, ami a mi munkánk nélkül nem jött volna létre. Éppen ezért már a bűnbeesés előtt, a boldog paradicsomi állapotban hangzott el a törvény: ... "az Úr Isten az embert a gyönyörűség paradicsomába helyezte, hogy művelje és őrizze azt" (Gén. 2,15). És ugyancsak már a bűnbeesés előtt jelentette ki Isten az első emberpárnak: ... "sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok azt a hatalmatok alá! " (Gen. 1, 28.) Ugyan mi mással, mint munkával lehet a nagytermészetet a hatalmunk alá hajtanunk? Ezeket a szavakat az Úr Isten közvetlenül azután mondta, hogy megteremtette ősszüle- inket és amikor "megáldotta őket" (L. ugyanott). A jó Isten a munkát tehát nem átoknak, hanem igenis áldásnak szánta az emberi nem számára. Maga a munka törvénye nem büntetés Isten részéről. Az azonban tagadhatatlan, hogy a bűnbeesésnek megvoltak a károshatásai a mun- káranézve is. A munka akkor lett teherré és az ember eredeti alkotó kedve és tehetsége lényegesen megcsappant. Ugyanakkor azonban éppen a munkának terhes volta lett a vezeklésnek és Isten kiengesztelésének egyik legértékesebb eszközévé, jellemünk nevelésének egyik legfontosabb tényezőjévé! Nózóref. A testi munkát Isten tökéletesen visszahelyezte eredeti méltóságába akkor, amikor aföldön emberként megjelent Fiát egyszerű kézművessé tette, aki életének kb. afelétkemény testi munkában töltötte el. Krisztus a munkát éppűgy megváltásunk és üdvözítésünk eszközévé avatta, mint későbbi apostolkodását és élete végén a kín- szenvedést és kereszthalált. A Megváltójával természetfölötti módon egyesült keresztény emberben a munka ugyanezt a rangot érheti el, ha Krisztussal egyesülve, Krisztus lelkületét utánozva végzi napi munkaföladatát. Nem csupán a napi kenyér biztosításának az eszköze, hanem az emberiség megváltására és megszentelésére kiható, mindennél jelentősebb tényező! Ez a meggyőződés vezette XXIII. János pápát, amikor munkánk napi fölajánlásának fejében teljes bűcsűt engedélyezett! Legyen az Egyháznak ez a nagy lelki ajándéka is ösztönzőnk arra, hogy a názáreti ház lakóinak lelkületével végezzük a munkánkat, amelyet Istengondviselése sajátos életállapotunk által határozott meg számunkra, mint
