A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-12-01 / 12. szám

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK

9

ÁTOK vagy ALOAS ?

Az emberiség életében, kivétel nélkül minden földrajzi helyen és minden történelmi korszakban, találkozunk egy ténnyel, amelyre nézve sok ellentétes fölfogás alakult ki és amely a mi annyira "haladott" korunkban is szélsőséges állásfoglalások és heves viták tárgya. Ez a vitatott tény: a munka. Mégpedig a testi munka, vagyis azok a tervszerű tevékenységek, amelyeket gazdasági javak termelésére, vagy a fizikai rendbe vágó egyéb feladatok végrehajtására, testünk izom- erejénekfelhasználásával végzünk. A földművesek, különféle kézművesek, gyári és egyéb ipari munkások, akár a maguk gazdái legyenek, akár másoktól fizetett bérmunkások, mind kemény testi munkával keresik meg kenyerüket. Nagy átlagban az emberiség létszámának a felét teszikki. (A másik felét a túlnyomóan szellemi munkások alkotják, mint pl. tanítók, tanárok, orvosok, ügyvédek, hivatalnokok, lelkészek, stb. , valamint a munkára még nem képes gyermekekés a munkábólmár kiöregedett aggok.

Téves fölfogások a Még a keresztények fölfogása is

munka értékelésében. nagyon sok esetben téves a testi

munka értékelésében. Sokan ugyanis egyszerűen Isten büntetésének veszik, vagyis ősszüleink engedetlenségének egyik gyászos következményének tekintik. Ezek a mai borúlátók, éppúgy mint az ószövetségi zsidók, a Szentírásban vélik fölfedezni fölfogásuk megalapozottságát. A Genezis könyve szerint ugyanis Isten, többek közt, ezt mondta Adámnak: 'Átkozott a föld a te munkádban... Orcád verejtékével eszed kenyeredet". (Vö. Gén. 3, 17-19.)

Vannak olyanok, akik a munkát nem tekintik ugyan Isten átkának, mégis valami rosszat, vagy rossznak a szülőjét látják benne. Ezek fölfogásában a munka nem más, mint az ember állandó elkeseredett harca aholt anyaggal, amelyet kevélységében az ember le akarigáz- ni, holott valójában az anyag igázza le az embert!

Mivel a kapitalizmus hajdani égbekiáltó visszaéléseivel szemben