A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
2 nek afelől, hogy Istent az ő oldalukon van az utolsó elszámoláson (Lao-ce, 79.) Csakmi emberek nem tudunk így szeretni. Hol szeretünk, hol meg gyűlölünk. Egyszer vonzódunk, epekedünk, égünk - máskor meg ellenszenvvel, utálattal, undorral, kiábrándultán fordulunk el az emberektől és a dolgoktól. "Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok!"-mondta az Úr Jézus (Mt. 5,48.) Mikor vagyunk tökéletesek? Amikor különbség nélkül tudunk szeretni minden embert: testvért, barátot, idegent, ellenséget. Addig míg szeretetünket nem árasztjuk egyformán mindenre; csak meghatározott személyek vagy tárgyak monopóliuma a szívünk; nem igaz, nem tiszta a szeretetünk. A hamisítatlan szeretet olyan, mint a csillagos égmezőn tündöklő fényes hold: észrevétlen, egyszerű, kedves némaságban úszik az éjben. Mégis milyen előkelőén szép, nemes, felemelő. Szelíd ezüstje ráborul a tájra; nem éget, nem süt, nem rémít, nem erőszakos. Észre se veszed, hogy s mikor szüremlett be szobád ablakán. A jóleső csendesség, a béke édessége, a szív megkönnyebbült jóérzete, a szem csodálkozása hívja fel a figyelmet a szende fény jelenlétére... Máskor meg havas téli este találkoztak a tanítványok mesterük kisded hajlékában. Friss, puha hószőnyeg lepte be a tájat. "Mi ennek a sok áradó szépségnek az oka?" - kérdezte Basó a tanítványoktól. - "Miért mondják szépnek az emberek a havat?" - S amikor a kis csapat kérdőn függesztette szemét a költő arcára, Basó ezt a feleletet adta: "A hó azért olyan ékes, mert rövidéletú. Ma van, holnap elolvad. Ha egész évben esne, senki se nézne rá. Megszoknánk, beleunnánk. Szép, mert meghal. Hogy újra essék, ha eljön a tél". A szeretet is akkor szeretet igazán, ha megfeledkezik önmagáról. Ha eldobja, feláldozza önmagát. Semmit magának meg nem tart, mindent odaad, másoknak él, másokért hal meg. Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte... ! (Ján. 3,16.) Jézus Krisztus, az Egyszülött Fiú, is szeretett minket és feláldozta magát érettünk (Gál. 2, 20.) Ez az igazi szeretet. Ég mint a gyertya: fehéren, biztatón. Meleg, meghitt világosságát árasztja, szórja maga köré. És ég, egyre ég, míg el nem ég. De
